top of page
Search

,,PÁN PÉTER SZINDRÓMA”FELNŐTT TESTBE ZÁRT GYERMEK!

,,Felnőtt akkor leszel, ha a hibákat önmagadban keresed... ha sorsodért nem a körülményeket okolod, hanem önmagadat”


- Müller Péter -



Találkoztál már olyan felnőttel, aki egy gyermeki szerepbe bújva, sohasem akar felnőni? Aki kifutna a világból is csak, hogy ne kelljen szembenéznie a felnőttek világával? Aki menekül és vissza sem néz? Aki mindig arról ábrándozik, hogy bárcsak örökké gyermek maradhatna?


Feltevődhet a kérdés, hogy mi is van ennek a hátterében? Felelősségvállalástól, társadalmi normák betartásától, elköteleződéstől való félelem vagy valami más?


Talán emlékszel még a Pán Péter meséjére, ami egy olyan kisfiúról szól, aki Sohaországban élve örökké fiatal szeretne maradni. Péter karaktere, bemutatja a gyermeki önzést, az énközpontú gondolkodást, a felnőtté válástól való félelmet és a nemtörődöm viselkedést. Viszont ez a fajta karakter nemcsak a mesevilág szépen megrajzolt figurája, hanem a való világban is jelen levő személy. Nap, mint nap összefuthatunk az utcán hasonló Pán Péterekkel, vagy elég csak a tükörbe nézni, és felismerjük önmagunkban az örökké fiatal Pán Pétert!?



Mit jelent a Pán Péter szindróma?



Az 1980-as években vált ismert fogalommá a pszichológia területén. Dan Kiley (pszichoanalitikus), olyan személyekkel dolgozott együtt, akik nem voltak képesek a felnőtté válásra és megróbálták elkerülni a felelősségvállalást. Ennek következtében megírta ,,A Pán Péter szindróma: Férfiak, akik sosem nőnek fel” című könyvét, ami igen népszerűvé vált az olvasók körében. Annak ellenére, hogy nem tekinthető mentális rendellenességnek, igen elterjedt jelenség és egyre több pszichológus találkozik hasonló esetekkel a pályafutása során. Leginkább a férfiak körében lelhető fel, de ez nem zárja ki a nők érintettségét sem.


A Pán Péter szindróma a következő tünetekben nyilvánulhat meg:

  • Csak akkor dolgozik, ha éppen van hozzá kedve

  • Kerüli az emberekkel való mély kapcsolatokat

  • Nehezen köteleződik el

  • Fiatalabb partnert választ

  • Hajlamos a halogatásra

  • Terveket, álmokat sző külföldi életről

  • Kudarcaiért, másokat hibáztat

  • Munkahelyeit és párkapcsolatait gyorsan változtatja

  • Dühkezelési gondokkal küzdhet

  • Az érzelmek kifejezésében nehézségei vannak

  • A bűntudat és frusztráció érzései gyakoriak

  • A megfelelő és sikeres karrier megtalálása nehézségeket okoz

  • Megbízhatatlanság és manipulatív tendenciák megléte

  • Önsajnálatra való hajlam

  • Szélsőséges érzelmek, a boldogság néha pánikba torkollik

  • Másoktól való pénzügyi függőség


Felnőtt koruk ellenére hajlamosak serdülőként viselkedni. Menekülnek a problémáik elől és sok esetben az alkohol és drogfogyasztás jelenti a kiutat számunkra. Nehezen tudnak mély kapcsolatokat kialakítani, sokszor váltogatják partnereiket, ennek következtében rendkívül egyedül érezhetik magukat. Fontos számukra a társasági élet, szeretnek a középpontban lenni és sok figyelmet kapni, hisz a magányosság csökkentésére igen jó megoldásnak bizonyul. Mások hibáztatása könnyebb út számukra, minthogy önmaguk gyengeségeivel néznének szembe.


Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó? Egy Pán Péter szindrómás személynek hirtelen nyoma veszik, amikor eljön a segítség ideje. Inkább kifogásokat, ürügyeket keresve próbálnak mentegetőzni, így esetükben a szavahihetőség kérdőjeleződik meg. Alacsony érzelmi intelligenciával rendelkeznek, hangulatingadozásaikat nehezen tudják egyensúlyban tartani. Néha azt érezhetjük velük kapcsolatban, hogy törődő, kedves, empatikus személyek máskor meg elárasztja őket a szorongás vagy a nemtörődömség. Végezetül elmondható, hogy narcisztikus vonásokat hordoznak, túlértékelik önmagukat, elismerésre vágynak, e mögött viszont bizonytalanság, önbizalomhiány húzódhat meg.



Mi okozza a Pán Péter szindrómát?


Túlvédő szülők, hisz a túlzott aggodalmaskodás, védelmezés nem teszi lehetővé a gyermek számára, hogy kompetens, egyedülálló egyénnek érezhesse magát. A szülő mindig ott kullog a gyermeke háta mögött és mindent elvégez helyette, mondván, hogy: ,,Majd én megcsinálom, drága gyermekem, nehogy bajod essen”.

Az anya-gyermek közötti köldökzsinór, mintha sosem lett volna elvágva. Nehéz egy ilyen függőségi viszonyban érett párkapcsolatot kialakítani. Az anya részéről, megfogalmazódik egy segélykiáltás ,,Kérlek ne hagyj egyedül”. Ha a gyermeke részéről még is megtörténik a leválással kapcsolatos próbálkozás, az anya mártír szerepbe kerül és védekezésként a bűntudatkeltést használja ,,Képes vagy itt hagyni engem, aki egész életét rád áldozta?” Ez a fajta játszmázás, kialakít egy ,,se veled sem nélküled” típusú függőségi viszonyt, amiből igen nehéz kilépni.


Hogyan legyen képes egy ilyen közegben felnövekvő gyermek, felnőttkorára éretté válni? Képességeit kamatoztatni, saját hibáiból tanulva felállni, az élet kihívásaival szembe nézni? Ha mindig ott áll egy ,,Megmentő Wendy”? ,,Wendy” az anyáskodó karakter, aki ott van ha baj van, ez lehet egy szülő, barátnő, partner. Mindig helyetted dönt, cselekszik átvállalva a felelősséget, megóvva téged az önálló döntéshozástól.


Ugye milyen kényelmes helyzet? Hisz továbbra sem kell felnőni, továbbra is élheted a képzeleted által kreált mesevilágot! Úgy is mindig ott lesz majd valaki, akinek az árnyékában végig vegetálhatod ezt az életet. Ez is egy ÚT! A kérdés inkább az, hogy továbbra is ezen haladsz vagy kipróbálsz egy másikat is?



Hogyan kezeljük?


A Pán Péter szindróma kezelésénél olyan tényezőket kell figyelembe venni, mint például: a gyermeki nárcizmust, a származási család hátterét, az anya-gyermek közötti függőségi viszonyt, a megküzdési stratégiáikat, az önértékelés mértékét, a drog-alkohol fogyasztás fennállásának lehetőségét. A kezelés figyelmen kívül hagyása súlyosabb tüneteket vonhat maga után, ennek következtében a depresszió és szorongás igen gyakran megjelenhet.


Az érintettek sok esetben nem látják problémának tüneteik megjelenését. Sokszor csak a végső fázisban keresnek segítséget, amikor a szüleiket már elárasztja a hitel, nem képesek családalapításra, vagy már nincs egy ,,Megmentő Wendy” aki ott van ha baj van.


Az egyéni tanácsadás segíthet egy terv létrehozásában, ami a felnőtté válás elősegítésére szolgál, fokuszálva a munkakeresésre, kapcsolatteremtésre, függetlenségre. A felnőtté válás elősegítése a cél, bizonyos módszerek alkalmazásával (pl. kognitív viselkedésterápia).


A családterápia a rendszerszemléletű megközelítést alkalmazza (család, mint rendszer). Arra ösztönzi a családtagokat, hogy megértsék saját működésüket a családban és azt, hogy hogyan hatnak egymásra (bizonyos viselkedések milyen reakciókat váltanak ki a szeretteikből). Fontos, hogy ne egy családtagot hibáztassanak, aki elviheti a balhét, a többiek meg hátra dőlve köszönik szépen jól vannak. A család minden egyes tagja felelős a problémák kialakulásért! Wendy miért nem engedi Pán Pétert felnőni? Mindehhez, hogyan viszonyul az apa, mi az ő szerepe a dinamika fenntartásában?


Igen gyakoriak a párkapcsolati elakadások, így a párterapeuta elősegítheti az érett párkapcsolatok létrejöttét, segíthet az elköteleződésben. A partnerek nem függőségi viszonyban lesznek egymással, ehelyett inkább az ,,adok-kapok” elve szerint működnek együtt. A Pán Péter szindrómás személy általában egy anyáskodó partnert keres maga mellé aki, megoldja helyette a mindennapi gondokat, elősegítve a függőségi kapcsolat kialakulását és az önállósulást is akadályozza egyben. Továbbá gyakori a fiatalabb partner preferálása, akivel a jövő tervezése elkerülhető téma, ami az elköteleződés, felelősségvállalás aluli kibújást eredményezi.




A Pán Péter szindrómás egyének életstílusa, igen vonzó lehet számunkra. Hisz életfilozófiájuk valahol azt üzeni, hogy ,,Élj a mának, vesd bele magad az életbe, élvezd ki minden percét…!”


Bohóság, spontaneitás, kalandvágy, szórakozottság, nyitottság, mi kell még? Személyiségükkel azt akarják hangsúlyozni, hogy ,,Én más vagyok és nem fogom a szürke hétköznapokat élni, inkább hátat fordítok a felnőtt életnek és járom a magam útját, akárki akármit is mond”. Ezekben az egyénekben, valamiféle gyermeki dac, önzőség érezhető, amivel igen nehéz szembe menni.


De ki ne akarna legbelül ilyen álmodozó gyermek maradni, csak úgy ellenni a világban céltalanul, kalandokba keveredve? Néha irigykedve is nézünk rájuk, hogy milyen jó is lehet így élni…


Te a benned rejlő gyermeket, mennyire engeded kibontakozni? Saját életedben képes vagy-e egyensúlyt teremteni ,,a gyermek és a felnőtt éned” között? A ,,bohó gyermeki éned" és ,,a szürke hétköznapi felnőtt" is az életed része? Hol a határ a Mesevilág és a Valóvilág között?


コメント


bottom of page