top of page
Search

I. RÉSZ. LEHET-E KÖNYVEKBŐL GYERMEKET NEVELNI? 5 könyv, tudatos szülőknek

Updated: Dec 12, 2021

,,Lehet a gyermeket könyvből nevelni, de minden gyermekhez más könyv kell

- Thomas Gordon -




Gyakran vetődik fel az a kérdés, hogy lehet-e egyáltalán könyvekből gyermeket nevelni? A szó szoros értelmében a válasz egyértelműen NEM, viszont jó ha nem feketén-fehéren állunk hozzá, ehhez a kérdéskörhöz. Szülőként nagyon sok váratlan helyzettel találhatjuk szembe magunkat, amikor egyetlen egy gyereknevelési elv sem működőképes. Gyermekeink temperamentuma is nagyon különböző, az ami az egyiknél működik a másiknál nem biztos, hogy hatékony lesz. Másrészről a szüleinktől kapott minták generációról generációra aktiválódhatnak, így sokszor bekapcsolhatnak automatikus gondolatok, melyek következtében bántó módon reagálunk gyermekünk viselkedésére, annak ellenére, hogy elítélünk bizonyos fajta bánásmódokat pl. verés.


A másik fontos kérdés, hogy elegendő-e, ha kizárólag az ösztöneinkre hagyatkozunk gyermeknevelési kérdésekben? Po Bronson és Ashley Merryman ,,Amit rosszul tudtunk a gyerekekről” című könyv szerzői leírják, hogy kezdetben gyermekeik születésekor egyetértettek abban, hogy ,,nem könyvből nevelnek majd, és nem is volt hasonló szándékuk, hisz hittek abban, hogy őket az ösztöneik vezérelik. Imádták a gyerekeiket, és igyekeztek a legaprólékosabban odafigyelni az igényeikre és a fejlődésükre - ezt pedig elegendőnek gondolták”. Aztán elkezdték megkérdőjelezni az alap tézisüket és tudományos cikkek után nézve rájöttek, hogy ösztöneik nagyon is tévútra vezették őket. Hisz az alapvető feltételezésünk, miszerint az anyai ösztön velünk születik, és a gyermekek születése után, mindez varázsütésre bekapcsol, nem minden esetben igaz. A várandós anyák arra valóban számíthatnak, hogy az a biológiai késztetés, amely magától működésbe lép segít a védelmezésben és a gondozásban, de hogy mi is ezeknek a legmegfelelőbb módja, arra bizony maguknak kell rájönniük. Tehát 3 évnyi kutatómunkával a hátuk mögött rájöttek, hogy az ösztöneinket alaposan átszínezték a vágyálmaink, előítéleteink, az aktuális divatok, saját élettörténetünk, és az elavult pszichológiai elméletek. Így nekünk sem ártana végig gondolni, hogy valóban megéri-e minden körülmények között kizárólag, csak az ösztöneinkre hagyatkozni?!


Vekerdy Tamás neves pszichológus szerint a mai fiatal szülőknek igenis szükségük van tudatosságra. A hagyományos, több generációs családokban, az anyák átvették saját szüleiktől, nagyszüleiktől, szomszédaiktól hallott nevelései elveiket. Azokra a bizonyos anyai ösztönökre, tapasztalatokra hagyatkoztak, amik a mai izolált társadalomban egyre inkább elhalványultak és a gyermeknevelési szemléletek is megváltoztak. Éppen ezért, a könyvekből elsajátított ismeretmorzsák megerősíthetik a belső orientációnkat, bővíthetik szemléletmódunkat. Minél több könyvet olvasunk el, annál könnyebben ismerjük fel hibás szülői mintáinkat, idejétmúlt nevelési elveinket és nem utolsó sorban látásmódunk is kiszélesedik, így saját személyiségünkhöz illő elveket építhetünk be, gyereknevelési repertoárunkba.


Az alábbiakban 5 könyvet ajánlok, amelyek átfogó képet adnak a gyermeknevelési elvekről. A szerzők között vannak neves szakemberek, egy francia laikus nő és egy apa is, aki pszichológus… sokszínűségüknek köszönhetően megközelítéseik nagyszerűek! Több, mint ezer oldalnyi szakirodalmat próbálok meg összefoglalni érthető és befogadható módon. Ezért a nagy terjedelemre való tekintettel, a cikk 2 részből fog állni.


 

A cikk első felében (I. Rész) 3 könyv kerül feldolgozásra, amelyek különböző szempontokat kiemelve, a kötődés és a biztonság megalapozásának megértését taglalják, így egyedi rálátást kaphatunk a legszenzitívebb gyermeknevelési területekre.


1. RUTH P. NEWTON: A BIZTONSÁGOS KÖTŐDÉS MEGALAPOZÁSA

  • Mit jelent a biztonságos kötődés?

  • A biztonságos kötődés elmulasztásának következményei

  • Az érzelmi szabályozás, a ráhangolódás és a testi szükségletek kielégítése, hogyan nyilvánul meg játék és felfedezés útján?

  • Megismerjük a korai kötődés mérföldköveit életkori szakaszokra bontva, születéstől kezdődően egészen 4 éves korig


2. VEKERDY TAMÁS: ÉRZELMI BIZTONSÁG

  • Fejlesszük-e a gyermeket óvodás/iskolás korban?

  • A szülők párkapcsolata hatással lesz-e a gyermek érzelmi állapotára?

  • Szexuális nevelés hány éves kortól?


3. SZÉL DÁVID: APAPARA

  • Járjon-e a gyerek bölcsődébe?

  • Ez milyen hatással lesz a kötődésre?


 

A cikk második felében (II. Rész) próbálunk betekintést nyerni a francia családok gyereknevelési szokásaiba, és egy világhírű pszichológus szemléletébe, aki egy egyszerűbb gyermekkort ígérve, segít kizárni a kultúránk által felkínált túlfeszített tempót.


4. PAMELA DRUCKERMAN: NEM HARAP A SPENÓT

  • Körbejárja a gyermeknevelés területeit pontról pontra: babavárás, alvás, evés, türelem, készségek, határok, szülői függetlenség

  • Megjelennek a szerző által ajánlott praktikus tippek


5. KIM JOHN PAYNE: EGYSZERŰBB GYERMEKKOR

  • Miért egyszerűsítsünk?

  • Hogyan ismerjük fel, amikor gyerekeink túl vannak terhelve?

  • Az egyszerűsítés gyakorlati lépései: környezet, ritmus, időbeosztás, a felnőttvilág kiszűrése


Miért írtam meg ezt a cikket? Azért, mert a párommal hamarosan újdonsült szülőkké válunk és rajtunk is eluralkodik az úgynevezett „gyereknevelési pánik”, gyakran tesszük fel a kérdést, hogy ,,elég jó szülők leszünk-e?" A könyvek olvasása közben azt éreztem, hogy össze áll egy kép, van egy kis batyum, amit vihetek magammal erre a csodálatos útra és meg szeretném osztani másokkal is, akik hasonlóan bizonytalanok hozzánk. Annak ellenére, hogy időnként fogalmunk sem lesz mit kell tennünk és sok hibát vétünk majd, ez a ,,batyu” mégiscsak ad némi biztonságot a ránk váró ismeretlenben. Bízok benne, hogy számodra is segítségül szolgál majd.



I. RÉSZ


1. RUTH P. NEWTON: A BIZTONSÁGOS KÖTŐDÉS MEGALAPOZÁSA



,,A biztonságos kötődés megalapozása” című könyv empirikus kutatásokból és terápiás tapasztalatokból táplálkozva, abban hisz, hogy a korai szülő-gyermek kapcsolat nagy hatással van az alakuló személyiségre, énképre, kapcsolatteremtő képességre, ezért a szerző meglátása az, hogy a legnagyobb ajándék, amit adhatunk gyermekünknek az a biztonságos kötődés. A könyv életkori szakaszokra bontja a korai kötődés mérföldköveit. Átláthatóbbá válik, hogy mikor melyik szakaszban van gyermekünk és hogyan tudunk hozzá a leghatékonyabban kapcsolódni. Kezdő szülőként a bizonytalanság talaján, nem mindig tudjuk, hogy kisbabánk milyen fokú odafigyelést igényelne, ezért ez az összefoglaló irányt mutat a születéstől kezdődően, egészen 4 éves korig.


Mit jelent a biztonságos kötődés?


A biztonságosan kötődő gyermeknek könnyebben megy a világ felfedezése, nagyobb önbizalommal és önelfogadással rendelkezik, mert tudja, hogy szülei szükség esetén elérhetőek számára. Képes kölcsönös interakcióba lépni másokkal, empátiával feléjük fordulni így a társas készségek terén is kompetensebb. Szabályozni tudja a pozitív és negatív érzelmeket, könnyebben mederben tartsa érzéseit, illetve megfelelő módon ki is tudja fejezni azokat. Összességében, hosszútávon azt tanulja meg önmagáról a gyermek, hogy egy szerethető ember, tele kompetenciaérzéssel és bizalommal fordulhat a világ felé.


A biztonságos kötődés kulcsa, a minél érzékenyebb ráhangolódás a szülő részéről, ami olyan elemekből áll össze, mint a szeretet, a gondoskodás és a meghittség. A szerző szerint fontos, hogy ne a tökéletes ráhangolódást akarjuk elérni, mivel az csökkenti a csecsemő tűréshatárát és ezáltal a megküzdési reakciói sem fejlődnek megfelelően. Egyértelműen a folyamatosan rá nem hangoltság sem megfelelő, mivel a baba érzelmi szabályozása nem tud fejlődni. Ezért ebben az esetben is, próbáljuk meg a középutat választani. Ahhoz, hogy megtörténjen a ráhangolódás, és a gyermek jelzéseire megfelelően reagálni tudjunk, szükség van egy támogatórendszerre, ami magába foglalja a támogató partnert, a családtagokat, a barátokat. Ennek következtében a szülő képes lesz önmagára is figyelni és időnként fel tud majd töltődni. Vekerdy Tamás szavaival élve:

,,a gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. (…) Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk néha felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek"

SZIMBIÓZIS (2-6 hó)


Az első 6 hónap az anya és a csecsemő szimbiotikus kapcsolatáról szól, amikor is kialakul az ,,első látásra” szerelem. Egy szétválaszthatatlan egység képződik, egy burok, ami a kettejük közötti közelség megteremtésére szolgál, ezt nevezzük duálúniónak. Nagyon kritikus ez az időszak a stabilitás, a biztonságos kötődés megteremtése szempontjából, mivel az újszülöttben, ekkor alakul ki a biztonságos világba vetett hite, ami a későbbiekben nagy hatással lesz kapcsolatai alakulására is.


Mi az, amit tehetünk újszülött gyermekünkért, hogy a biztonságos kötődés építőköveit letegyük és érezze a törődést gondozói részéről? Dióhéjban arról van szó, hogy az érzelmi szabályozás, a ráhangolódás, és a testi szükségletek kielégítése mellett, a játék, a felfedezés, a megnyugtatás és a pihenés iránti igények is ki legyenek elégítve. Mindeközben próbáljuk meg a negatív érzéseit szabályozni és a pozitívakat pedig fokozni. Mindennek az üzenete az, hogy ha el is romlik valami, mi azt közös erővel megjavítjuk.


Újszülött kortól:

  • kisbabánkat minél többet tartsuk a karunkban, vagy a testünk közvetlen közelébe

  • teremtsünk minél gyakoribb szemkontaktust vele, és reagáljunk arckifejezéseire, saját mimikánk segítségével

  • reagáljunk igényeire, jelzéseire - beszéljünk kisbabánkhoz gyengéd hanglejtéssel, odafigyelő arckifejezéssel, mindez tükrözi felé gondoskodásunkat, így azt érezheti, hogy az ő aktuális állapota fontos számunkra

  • a hangadások, a pocaksimogatás, a ringatás, a dúdolás, és maga a séta jelenti az újszülött számára a játékot ebben az időszakban

2 hónapos kortól:

  • következetesen társíthatunk egy adott dalt egy tevékenységhez, így a stabilitás érzését is elősegítjük, hisz a baba hamar megtanulja, hogy mire számítson, ez nagyon hasznos lehet a fürdetésnél, vagy a lefekvésnél

  • vállunkra döntve sétálgassunk a lakásba, hogy felfedezhesse környezetét, egy-egy virág, vagy kép a falon érdekes felfedezés lehet számára

  • ebben az időszakban imádják a mintákat, szeretik a tárgyak mozgását is követni (pl. képes könyvek mutogatása vagy csörgők mozgatása izgalmas lehet számukra)

  • ha ezen, tevékenységek közben, figyeljük a mozgását, hangadásait, arcjátékát, meg tudjuk már állapítani, hogy mi mindent szeret, vagy mi az ami nem a kedvére való… mindezzel jelezzük felé, hogy figyelünk a jelzéseire, olvassuk a nonverbális belső világát, ami a biztonságérzetét alapozza meg

4 hónapos kortól:

  • igényli a korábbinál intenzívebb interakciókat (pl. mondókák, képeskönyvek lapozása)

  • kezd kifelé tekingetni új emberek és tárgyak iránt érdeklődik, érdemes hason fekve egy plédre fektetni néhány érdekes játék társaságában, így támogatjuk felfedezési hajlamát

  • szereti, ha beszélünk neki a körülötte levő dolgokról, illetve ha elismételjük gügyögéseit, mert ebből is tudja, hogy figyelünk rá

6 hónapos kortól:

  • imádják a kukucskálós játékokat, vagy ha elrejtünk valamit a hátunk mögött, a baba már tudja, hogy hol keresse, mivel a tárgyállandóság képzete kezd kialakulni

  • szeretik ütögetés útján megismerni a körülöttük levő tárgyakat, így tárják fel az oksági kapcsolatokat is, ezért is engedjük őket kibontakozni

  • a rutinok útján már kezdik megérteni, hogy hogyan is működik a világ, amiben élnek

A szülők lassan-lassan kezdenek magabiztosabbá válni, az első hat hónap előrehaladtával. A pár tagjai időnként rá tudnak csodálkozni egymás szülői kompetenciáira, ez segítheti a kettejük közötti intimitást is, ezért nem árt hangot adni, ha párunk helytállása anyaként/apaként büszkeséggel tölt el. Fontos, hogy a párunk főleg az első gyerek születésénél, sok pozitív visszajelzést kapjon, így nagyobb önbizalommal és elfogadással fordul önmaga irányába, ami a gyereknevelés szempontjából is releváns értékkel bír.


A szociális mosoly (amikor már felismeri szüleit és mosolyával jelzi szeretetét) megjelenése, 2 és 3 hónapos korban az érzelmi kapcsolat elmélyítését segíti, a baba mosolyával rabul ejti a szülőket, így a meghitt közös pillanatok is gyakoribbá válnak és megjelenhet a ,,hogyan is élhettünk eddig nélküle” gondolata. Ha az újszülöttkor időszakát a párakapcsolat sikeresen átvészelte, akkor ez az élmény megerősítheti a kettejük között kialakuló egységet.


6. hónap végére már a babánál és a szülőknél is kialakul egy megszokott napi rutin. A baba már elég jól eligazodik a mindennapokban, otthonosan érzi magát a családtagjai körében, tisztában van a napi teendőkkel, amiket már várakozással fogad, így könnyebbé válik, az egyikből a másikba való átmenet.


Mint látjuk, az első hat hónap talán a legnehezebb időszak, ami tele van izgalmakkal és kihívásokkal, de fontos szem előtt tartanunk, hogy a baba igényeiről való gondoskodás mellett, ne áldozzuk fel saját és párunk igényeit sem.


DIFERENCIÁCIÓ (6-10 hó)


A burok, ami az anya és a baba egységét képezte egyszer csak kilyukad, az összeolvadás kezd megszűnni és önálló lényként tekint önmagára a kisbaba. Testi értelemben ez leválást jelent (mászás, kúszás, külvilág iránti érdeklődés), de érzelmi értelemben még nem, mivel egyszerre éli át, hogy ő másoktól különálló személy, de továbbra is ott él a vágy benne, hogy visszatérjen anyjához. Ebből a belső konfliktusból adódóan megjelenik a szeparációs szorongás 9 hónapos kor körül, a baba kissé tart az idegenektől, a jelenlétük szorongást válthat ki. Ebben az időszakban a ragaszkodás fokozódhat, amit elfogadással, még több megnyugtatással és vigasztalással csökkenthetünk.


Játék és kötődés:

  • szeret utánozni, ha integetünk/tapsolunk ő is örömét leli a tevékenységben

  • próbál önállósodni az evés és ivás terén is, ezért engedjük kibontakozni új készségeit

  • figyelmünket szeretné felkelteni, ezért olyan emberekre/tárgyakra mutat rá, amelyek őt is érdeklik… fontos, hogy megköszönjük és nyugtázzuk, ha megmutat nekünk dolgokat, mindezzel érzékeltetjük vele, hogy érdeklődünk iránta

  • mostanra már van egy állandó/ kedvenc tárgya, amit mindenhová magával vinne, ez is a biztonságot jelenti számára

  • önállóan is játszik, de sokkal együttműködőbb a közös játékokban (labdagurítás, közös tapsolás) és szereti, ha a már jól ismert játékokat/mondókákat ismételgetjük

Mint látjuk, biztos bázisként vagyunk jelen a gyermek életében, ha eddigi tapasztalatai pozitívak velünk kapcsolatban. Így bármi rossz is történjék vele (fáradság, félelem, düh) tisztában van azzal, hogy mi elérhetőek vagyunk a számára és tudjuk, hogy mitől lesz neki sokkal jobb, a diszkomfort megszüntetése végett.


GYAKORLÁS FÁZIS (10-16 hó)


Valamelyest autonómmá válik, kitágul számára a tér és megmámorosodik saját képességeitől. Ez az időszak a szocializáció szempontjából is fontos, mert az éppen még járó kisgyerek többféle helyzetet tapasztalhat meg. A világ a gyermek kincses ládája lesz, amelyet fel kell fedeznie, ettől izgatottá válik és mindenhatónak kezdi érezni magát. Ennek ellenére érzelmi feltankolásért vissza-vissza tér anyjához, a környezetével való ismerkedés során. A biztonságérzet csalhatatlan jele, ha a kisgyerek a szülőhöz szalad, amikor megijed, és csak akkor távolodik el tőle, ha újra megnyugvásra lel és kész újra felfedezőútra térni. A felfedezés izgalmai miatt, időnként túlpöröghet, így az érzelem szabályozás is nehezére eshet. Fontos, hogy akár figyelemeltereléssel segítsünk neki az érzelmei kiegyensúlyozásában.


A fejlődés mérföldkövei és a játék

  • szeret puzzle-t kirakni, építőkockákkal játszani, kis asztalnál firkálni, egyszerűbb problémákat megoldani (lecsavarni a kupakot), kipakolni a fiókokat, üres dobozokba bujkálni

  • el tud már játszani egy másik gyerek mellett anélkül, hogy interakcióba lépne vele, ez a párhuzamos játék

  • szereti, ha neki is olyan szerszámai és eszközei vannak, mint szüleinek, így utánozhat bizonyos tevékenységeket


ÚJRAKÖZELEDÉS (16-24 hó)


A mindenhatóság érzése eltűnik, megérzi a veszélyt és rájön, hogy a világ már nem is annyira kincsesbánya, nem minden az ő akarata szerint működik. Gyakori lehet a harag és az agresszió, ennek elsődleges céltáblája az anya. Hol függő, hol független kapcsolatban van, a függetlenség és az együttlét iránti igény egyszerre jelentkezik. Minél inkább eltávolodik, annál inkább megijed és tudatosul benne a függetlenség.

Ebben az időszakban egyre többször mondunk nemet, tiltunk meg a gyermeknek dolgokat fontos, hogy mindezt határozottan tegyük és magyarázzuk meg annak okát. Ugyanilyen fontos az is, hogy azonosítjuk és nevezzük meg az érzéseit pl. tudom, hogy dühös vagy, de nem szabad az asztal lábát megrúgni, mert... A dacvihar közepette nagyon fontos a biztonságos kötődés és az apák szerepe is kulcsfontosságú, mivel az érzelmi drámák nagy része az anya-gyerek között zajlanak le.


Új készségek megjelenése:

  • egyre több mindent kezd el önállóan csinálni, gyakran löki el a kezünket, ha segíteni szeretnénk

  • mindenről tudni akarja, hogy hogyan működik

  • szeret utánozni, új dolgokat tanulni pl. testrészek, gyöngyfűzés

  • izgalmas számára az élővilág sokszínűsége pl. katicabogár, állatok etetése, palánta ültetés

  • szeret különböző ruhadarabokat magára ölteni, ami elősegíti fantáziajátékát


INDIVIDUALITÁS (2. évtől)


Az anya képe internalizálódik (belsővé válik), nem kell folyton ott lennie és megnyugtatást biztosítania gyermekének. Szilárd képzete van a tárgyakról és saját magáról is. Kezdi megérteni a jó és a rossz fogalmát, mindez hozzájárul ahhoz, hogy ezeket együttesen is tudja kezelni. Képessé válik egyedül is ,,ellenni”. Az egymás iránti függőség elkezd megszűnni és együttműködéssé válni. Fontos itt rávezetni arra, hogy bár fontos, hogy ő mit akar, de azért vannak egyéb szempontok is.

A dackorszak legnehezebb velejárója a szélsőséges érzelmek megjelenése, a rutinok, szertartások, nyugodt hanghordozások segítenek a szabályozásukban. Egy másik technika az, ha előre bejelentjük az egyik tevékenységből a másikba való átmenetet, így a kisgyerek fel tud készülni rá érzelmileg.


Játék és kötődés

A kétéves kisgyerek:

  • szeret szerepjátékokat kitalálni pl. doktor bácsi bőrébe bújni és eljátszani más gyerekek társaságában

  • próbálnak önállóan felöltözni, fogat mosni, érdeklődni a szobatisztaság iránt

  • segíthet összeszedni a játékokat, ha erre következetesen megkérjük

  • már tudja magáról, hogy milyen nemű és azt is hogy hány éves

  • előszeretettel kérdezi meg, hogy ,,de miért?”

  • nagyon szereti a színezőket, a matricákat, a színekkel való játszást

A három éves kisgyerek:

  • imádnak beszélgetni, kérdezősködni, rögtön kommentálják a látottakat megfigyeléseik során

  • szívesen segédkeznek otthon, erre igyekezzünk módot is adni

  • szeret rajzolni, gyurmázni, mesélni, dobálni és már felismerni a színeket, állatokat, testrészeket

  • gyakran utánozzák azt, amit otthon látnak

A négyéves gyerek:

  • nagy élvezettel toboroznak maguk köré játszótársakat, szeretnek saját szabályok szerint játszani és felvágni azzal, amit már jól tudnak

  • már képesek történeteket kitalálni és ha kell, hazudnak is a büntetés elkerülése végett

  • itt már próbálgathatják nyomtatott betűvel leírni a saját nevüket, sokat szeretnek kérdezni és válaszolgatni

  • ebben az időszakban már sok barátjuk van és talán már a legjobb barátra is rátaláltak

  • szívesen színesítik ki a történeteket, hogy még érdekesebbé váljon annak mondanivalója

  • ha náluk kisebb gyerekekkel beszélgetnek, akkor már az ő szintjükhöz igazítják a nyelvhasználatukat is



Mi történik akkor, ha nem értek bennünket az előzőekben felsorolt behatások, amelyek a biztonságos kötődés kialakulását teszik lehetővé?


Először is irreális elvárásokkal fordulunk majd a párunk felé. Az önmagunkba vetett bizalmunk, kompetencia érzésünk alacsony lesz, ezért a felelősséget másokra hárítva elvárjuk, hogy kielégítsék igényeinket, de azonnal! Mindez egy követelőző, ellenőrző, birtokló párkapcsolatban nyilvánul meg, ahol a bizalmatlanság a mozgatóerő. A bizalmatlanság miatt folyamatos visszacsatolásra, megnyugtatásra van szükség: valóban jó vagyok? szerethető vagyok? értékes vagyok? ha elmész biztosan visszatérsz hozzám?. Itt nincs jelen az állandóság, vagyis megerősítésre van szükségem ahhoz, hogy tudjam, minden rendben van, nincs okom az aggodalomra…


Tehát, ha gyermekkoromban jelen volt egy megnyugtató gondviselő, egy ,,elég jó anya", akitől sok figyelmet, ráhangolódást, szeretetet kaptam... akitől megtanulhattam, hogy fontos vagyok... akiről ott él bennem egy pozitív kép... aki olyan sokszor bebizonyította, hogy sosem hagy cserben, hisz egy szerethető lény vagyok, akit nem hagynak csak úgy el... ez a sok élmény, járulhat hozzá ahhoz, hogy kialakuljon az önmagam megnyugtatásának képessége, egy egészséges önbizalom, egy kiegyensúlyozott párkapcsolat, függőség és birtoklási vágy nélkül. Ekkor nincs szükség arra, hogy a partner mindig mellettünk legyen, bizonygassa a szerethetőségünket és attól sem félünk már, hogy ha kilép azon a bizonyos ajtón, akkor talán sosem jön vissza már.



2. VEKERDY TAMÁS: ÉRZELMI BIZTONSÁG



Vekerdy Tamás számomra a legnagyobb etalon, akár gyereknevelési kérdésekről, akár emberségről legyen is szó. Mindent átható bölcsessége, egyedi stílusa és a belőle áradó derű, szerethetővé teszi munkásságát. Éppen ezért, ha az életfilozófiájának csak egy része hatja át a gyermekünkhöz fűzött viszonyunkat, akkor már nagyon sokat tettünk azért, hogy szülőként megteremtsük számára az érzelmi biztonságot. A könyv arra bátorít bennünket, hogy engedjük el azt az eszeveszett tempót, amit a világ diktál. Ne ,,versenylovakat”, teljesítményközpontú gyerekeket neveljünk, akik a szorongástól, sodródástól, és személytelen kapcsolatoktól szenvednek, hanem ölelő melegségben, érzelmi biztonságban élő gyermekeket, akik kiegyensúlyozottabban tudják átvészelni az életben rájuk nehezedő terheket.



Fejlesszük-e a gyermeket?


Vekerdy Tamás egyértelmű válasza: ,,Nem, nem kell!”

Ha mélyebbre akarunk ásni, akkor a kérdés inkább az, hogy ,,Mit is szeretne a szülő?” A gyereket hozzá szeretné idomítani saját vágyaihoz, elvárásaihoz vagy abban akar segíteni neki, hogy azzá legyen, akivé válnia kell, a saját maga tempójában. Ezért is kártékony, ha összehasonlítást végzünk a szomszéd gyerek és saját gyermekünk között, például azzal kapcsolatban, hogy mikor kezd el járni. Hisz ha 2 éves koráig feláll, akkor teljesen mindegy, hogy 9 hónaposan vagy 16 hónaposan kezdi azt el. Ugyanez érvényes a beszédre is, itt sem szükséges az idő előtti fejlesztés ,,korrigálás”. Sok esetben inkább ártunk vele, mintsem segítenénk, hisz akár dadogást, lassabb beszédfejlődést is előidézhetünk általa. Tehát nekünk egy feladatunk van, viselkedjünk többé-kevésbé normálisan, énekeljünk neki, mondókázzunk vele, vagy csak simán beszélgessünk és higgyük el, hogy 3 éves koráig teljesen mindegy, hogy mikor szólal meg legelőször.


Szobatisztaság


Magyarországon valahogyan mániává vált, hogy a gyereket minél előbb szobatisztaságra szocializáljuk, valóban erőltetni kell, hogy bilire üljön az a gyerek? Vekerdy Tamás a természeti népeket hozza fel példának, akik 2 éves koruk körül maguktól váltak szobatisztává és valljuk be, azért napjainkban is elég ritka az a 14-21 év közötti fiatal, aki pelusba kakilna. A szobatisztaság lényege: a gyerek tudja, hogy kakilnia kell, vissza is tudja tartani, addig amíg le nem ül a wc-re vagy rá nem teszik a pelust. Vagyis képes a szabályozásra, a jelzésre. 5 éves korig teljesen normális, ha néha bepisil vagy bekakil, akár játék közben vagy maga az óvodába kerülés is kiválthatja az ingert. Ha mindenképpen tenni szeretne a szülő valamit a szobatisztaság ügyében, akkor a természetes utat válassza a gyerek figyelmének felkeltésére: meztelenül szaladgálás nyáron, ilyenkor már őt is zavarhatja, ha a kaki vagy pisi lecsurog rajta vagy sok esetben az is elegendő, ha látja szüleit a wc-re járni.



Óvoda


Mindent meg akarsz adni a gyerekednek? Lovaglást, idegen nyelveket? Ezzel röviden egy dolgot biztosan el tudsz érni, neurotizálod őt, aminek a hátterében leginkább a te rosszul működő, lelkiismereted megnyugtatása áll. Vekerdy Tamás meggyőződése az, hogy az idegen nyelv oktatását elég lenne 7-8 éves kortól elkezdeni. Hisz réges-régen tudjuk, hogy nem abból lesz a sikeres felnőtt, aki már kisgyerekkorában felnőttként élt, egy teljesítménykényszeres családban, hanem az, akit hagytak gyereknek lenni és szabadon játszani. A szabad játék nem más, mint a mese, a mondókák, az énekek, az utánozható tevékenységek (sütés, ültetés, barkácsolás) vagyis a fejlődést serkentő környezet, nem pedig az irányított, készségfejlesztő játékok.


Iskola


Az iskola sok szempontból árthat, mivel azt akarja elérni, hogy a diák olyanná váljék, amilyenné a rendszer formálja. Ezek azok az intézmények, ahol szoronganak, kudarcot vallanak a diákok és amint tehetik nagy ívben elkerülik az iskolát, ,,el lógnak” az órákról. Itt alakulhatnak ki akár pszichoszomatikus tünetek, hányinger, hasmenés, szédülés, székrekedés. Ezért egyes iskolák célja (pl. waldorf iskola) inkább az lenne, hogy a gyerekek érdeklődését kielégítse, ébren tartsa, élményekhez juttassa, és elfogadja olyannak amilyen, ez jelentené az érzelmi intelligencia alapját is. Vizsgálatok szerint nem az eminens tanulók válnak a legsikeresebb emberré, az iskolai eredményesség mintegy 18%-ban befolyásolja az életben való beválást, 82% más tényezőkön múlik, például az érzelmi intelligencián és a szociális készségeken.

,,Ha érzelmi intelligenciával létezem a világban, akkor intuícióval felismerem, megérzem, átélem, mikor mit kellene tennem, hiszek magamnak, kompetencia érzésem van… bele tudok helyezkedni a másik ember szempontjaiba. Az érzelmi intelligencia elsősorban a családba, még szűkebben az anya-gyermek kapcsolatban mélyeszti gyökereit, később a szabad játéktevékenységben, a mesehallgatásban, a közös éneklésben, a biztonságot adó mindennapi együttlét során bontakozik ki és az iskolában, a művészetekben volna fejleszthető„

A kérdés tehát az, hogy milyen iskolát válasszunk? A szülők egyik tábora, a legfontosabb szempontnak azt tartja, hogy gyermeke szeressen oda járni, ki tudjon bontakozni, fejlődjön megismerési vágya és megismerő képessége. A szülők másik csoportjának alapelve, hogy teljesítményelvű világban élve az iskola feladata ,,meghajtani” a gyereket, jó sokat követeljen és szigorral tartsa, hisz ez lesz majd a gyerek hasznára. Az alapkérdés inkább az, hogy mit akarunk mi szülők, hogy a gyerek az iskola elvégzése után helytálljon, többé-kevésbé egészségesen vagy tele szorongással és megtépázott önbizalommal vágjon neki a nagy betűs életnek?

Tehát olyan iskolát kellene keresnünk, ahol jól érezhetik magukat gyermekeink, és ahogyan a makkból kifejlődik a tölgyfa, a megfelelő talaj, eső, napfény hatására, ugyanúgy bontakozhasson ki gyermekünk individualitása is, egy elfogadó környezetben.



A szülők párkapcsolata hatással van-e a gyermek érzelmi állapotára?


A gyermek már magzati korban is érzékeli, hogy a szülei kapcsolata milyen, (örömteli, elfogadó, védelmező) vagyis azt az atmoszférát, ami az anyát körülveszi a terhesség idején. Aztán a gyermek megszületése körül, központi témává válik, hogy hol aludjon a gyerek? a szexualitásnak lesz-e még helye?. Vekerdy Tamás szerint jó, ha a gyereknek kezdetektől fogva kiságya van, aztán saját szobája is. Ha a gyerek éjjel felsír megvigasztalás után jobb, ha visszatesszük az ágyba, hadd aludjon tovább. A későbbiekben, amikor éjjel átjön a szülői szobába odabújhat, de vissza kell vinni a szobájába. Hányszor? Akárhányszor. Az egy szobában, akár egy ágyban alvásnál átélheti a gyerek a kapcsolat intim, testi részeit is. Ez azért nem jó, mert számára még feldolgozhatatlan a szexualitás.



Szexuális nevelés


A 4-5 életév tájékán jelentkezik egy erotikus korszak, amit Freud ödipális korszaknak nevez, ekkor mondja azt a kisfiú, hogy ,,az anyukámat el fogom venni feleségül” és a kislány pedig az ,,apukája felesége akar lenni”. Ez az időszak nagyon szenzitív a gyereknél hisz féltékenység, bűntudat, vonzalom jelentkezhet, ezért a szülők részéről nagyfokú érzékenység és tapintat szükséges. A kisgyerekkorban megjelenő erotikus érdeklődés, maszturbációs játékokban is megnyilvánulhat, ami a szülők lehangoltságán, szorongásán vagy a magány megélésén át, befolyásoló tényezőnek számíthat. A folyamatos maszturbáció, valamiféle lelki terhet is jelezhet, ezért szakember felkeresése ajánlott. 6-12 éves kor között következik be a lappangási fázis, amikor is az erotikus fantáziák eltűnhetnek, persze ha jó állapotban van a gyerek, ha nem akkor bizonyos szexuális tartalmak felszínen maradnak (pl. pornográf filmek nézegetése).


A szexuális felvilágosítás már az első kérdezősködés alkalmával megtörténhet, ez lehet a harmadik, negyedik életév is vagy ennél korábban. A leggyakoribb kérdések egyike az, hogy honnan jön ki a baba? hogyan kerül oda be?. Ilyenkor válhat a szülő igazán rémülté és fogalma sincs, hogy mit válaszoljon. Vekerdy Tamás segít ebben és konkrétan leírja, hogy mi az egyszerű válasz a kérdésre: ,,Az anyának a két lába között csúszik ki a kisbaba, ott van egy kis nyílás erre a célra, szinte nem is hinné az ember, hogy kifér a baba, de ott jön ki… Ahhoz, hogy baba szülessék, az kell, hogy apa és anya szeressék és átöleljék egymást. Ilyenkor apa testéből leválik egy kis darab és átmegy anya testébe, nagyjából ott ahol pisil az ember, illetve ahol kibújik a kis baba”. Mint láthatjuk, tulajdonképpen mindenre őszintén válaszol, mert a gyerek apából és anyából van, amivel nem rossz, ha a gyerek is tisztában van. Szóval rejtélyek között botladozik a gyerek a felnőttek világában és a szülei kapcsolatát illetően, ezért ha kérdez, akkor ne várjunk éveket a válaszokkal, vagy ne hárítsuk a szülői felelősségünket. Legyünk őszinték és nyitottak, a gyermek szintjének megfelelően.




3. SZÉL DÁVID: APAPARA



Szél Dávid apaként, férjként és gyakorló pszichológusként sem játssza el a ,,mindentudót”, annak ellenére, hogy gyermeknevelési elméletekkel és pszichológiai ismeretekkel van felvértezve. Ehelyett felvállalja dilemmáit, megmutatva emberi oldalát is a gyengeségei, tévedései és bizonytalanságai tükrében. Írása magával ragadó, humorral átitatott és hitelességet sugároz, így teljes őszinteséggel vall a szülőséggel járó kihívásokról. A könyv összességében nagyon sok gyermeknevelési területet érint, ezek közül én csak egy fontos témát ragadok ki (bölcsőde), amivel a legtöbbször találom szembe magam. Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik egy viccesebb hangvételű olvasmányból szeretnének sokat tanulni a gyermeknevelésről. Az ,,Apapara” nemcsak apáknak szól!



Járjon-e a gyerek bölcsődébe, milyen hatással lesz ez a kötődésre?


Szél Dávid megfogalmazása szerit a hazai közgondolkodás nagyon egységes, normatív és bűntudatkeltő ebben a témában, de sajnos a legtöbb szakirodalom is bölcsődeellenes. Magyarországon a szülők egyik tagja 3 évig maradhat otthon a gyerekével, ezért is gondolják sokan azt, hogy ez így van rendjén, így helyes. Ha másképpen merünk erről gondolkodni, az már nem egészséges, helytelen és ennek fejében megkapjuk a rossz szülői címkét is. Sőt egyes elméletek szerint életre szóló traumát okozhatunk a gyermekünknek azzal, ha a bölcsődét válasszuk, mert ,,ne adj Isten” az anya szívesen vissza menne dolgozni. Ilyenkor jelentkeznek azok az anyák, akiknek az életük kizárólag a gyermekükről szól, és ítélkező attitűddel felvértezve kérdezik: ,,hát akkor minek szül az ilyen gyermeket?”. Talán azért, mert valóban szeretne gyereket, de ugyanakkor nem szeretne kiesni a munkaerő piacról sem, vagy csak simán csinálna mást is a pelenkázáson kívül. Egyszerűen nem gondolhatjuk azt, hogy a Magyarországon felnevelkedett gyerekek, akik 3 éven át az anyjuk mellett nőttek fel lelkileg sokkal egészségesebbek, mint mondjuk a Franciák, akik már 8 hetes koruktól mehetnek bölcsődébe. Éppen ezért jó lenne, ha nem fekete-fehéren látnánk, hanem több perspektívát is megvizsgálnánk.



A szerző saját tapasztalatát megosztva leírja, hogy 17 hónapos korában kezdte el kisfiúk a bölcsődei életet. Több szempontot is figyelembe vettek a döntésük meghozatala előtt, egyrészt hittek abban, hogy gyermeküknek jót tesz a közösség. Másrészről nem hittek abban, hogy az anyának feltétlenül a gyermek mellett van a helye 2-3 éves koráig. Véleményük szerint attól lesz jó egy gyereknek, ha a szüleinek is jó, éppen ezért nem csak játszóházba járnak, hanem kávézóba is, sőt a barátaikkal is találkoznak néha. Összességében a kötődés nem attól fog függni, hogy a szülő meddig van otthon a gyerekével és azon sem, hogy beadja-e bölcsődébe vagy sem. Sokkal nagyobb jelentőséggel bír az, hogy mennyire tudunk/akarunk jelen lenni gyermekeink életében, mennyire szabunk világos határokat és mennyi elfogadást, biztonságot, feltétel nélküli szeretetet adunk nekik. Sokféleképpen lehetünk szülők, teljesen átadhatjuk magunkat az anyaságnak, vagy csomó mindent meg is tarthatunk az előző életünkből, de ami a legfontosabb, az a családi egység megélése, ahol nemcsak az anyáról/apáról/gyerekről van szó, hanem egytől-egyig mindenkinek az igénye megmutatkozhat és kiteljesedhet. Te mennyire vagy látható a saját családodban? Mennyire vannak jelen a te egyéni szükségleteid?


コメント


bottom of page