,,A szeretetben megvalósul az a paradoxon, hogy két ember eggyé válik, és mégis megmarad kettőnek” - Erich Fromm -
Születésünktől kezdődően kapcsolódni akarunk, érinteni és érintéseket kapni... Keressük az illatokat, az arcokat... Oda szeretnénk bújni valakihez, figyelmet akarunk és sok-sok szeretet... Kiben bízhatunk, ki az akire számítani lehet, ha bajban vagyunk?
Bader és Pearson egy pszichológus házaspár a párkapcsolatok fejlődését kutatva, arra mutattak rá, hogy az anya-gyermek kapcsolat szakaszai, hasonlítanak a párkapcsolat fejlődésére. Elméletük alátámasztása érdekében, Margaret Mahler elméletét vették alapul, aki az anya-gyermek kapcsolatot vizsgálta és munkássága úttörőnek számít a fejlődéspszichológián belül. A következőkben arra próbálunk meg választ találni, hogy a párkapcsolatok kezdeti fázisából, hogyan juthatunk el a harmóniáig és mindehhez, mi köze van a korai anya-gyermek kapcsolatnak.
MI A HASONLÓSÁG AZ ANYÁNKKAL (ELSŐDLEGES GONDOZÓNKKAL) ÉS PÁRUNKKAL KIALAKÍTOTT KAPCSOLATBAN?
Először vizsgáljuk meg mélyebben Margaret Mahler elméletét, hogy jobban megértsük az anya és az újszülött közötti kapcsolatot. Ezen elmélet segítségével, az is világosabbá válik, hogy az anyával való egyesülés, hogyan bomlik fel és miként fejlődik a csecsemő személyisége.
Szimbiózis (2-6. hónap): Első látásra szerelem. Az anyával egy szétválaszthatatlan egységet élnek át. Egy burokban vannak, amely körülveszi őket és ami igazán számít, az a kettejük közötti közelség.
Differenciáció (6-10. hónap): A burok egyszer csak kipukkad. A külvilág is elkezdi érdekelni a csecsemőt. Az anyával való összeolvadás megszűnik és önálló egységként éli meg önmagát.
Gyakorlás fázis (10-16. hónap): Valamelyest autonómmá válik, eltávolodik az anyjától. A világ a gyermek kincses ládája lesz, amelyet fel kell fedeznie, ettől izgatottá válik és mindenhatónak kezdi érezni magát. Ennek ellenére érzelmi feltankolásért vissza-vissza tér anyjához, a környezetével való ismerkedés során.
Újraközeledés (16-24. hónap): A mindenhatóság érzése eltűnik és megjelenhet a szeparációs szorongás, a világ már nem is annyira kincsesbánya. Hol függő, hol független kapcsolatban van az anyjával. Minél inkább eltávolodik, annál inkább megijed és tudatosul benne a függetlenség.
Individualitás kialakulása (2. évtől): Az anya képe internalizálódik (belsővé válik), nem kell folyton ott lennie és megnyugtatást biztosítania a gyereknek. Képessé válik egyedül is ,,ellenni”. Az egymás iránti függőség elkezd megszűnni és együttműködéssé válni.
A továbbiakban pedig vegyük szemügyre, Bader és Pearson házaspár által megalkotott modellt, mely megmutatja, hogy a párkapcsolatok fejlődésében, mennyire lelhetőek fel az előbbiekben bemutatott szakaszok, és azokat hogyan élhetjük újra a partnerünkkel.
1. Szimbiózis (MI): Felvesszük a rózsaszín szemüveget, mindent szépnek, jónak látunk, szerelmesek vagyunk és ezen kívül semmi sem számít. Mintha csak egy romantikus film jelenetébe csöppennénk, egy időre azt hisszük, hogy végre megtaláltuk a tökéletes férfit/nőt. A felépített ideált egy az egyben a másikra vetítjük, a saját elménkben képzett partner valóságossá válik. Összeolvadunk a párunkkal szenvedélyt, mély intimitást átélve. Legjobb esetben ez az érzés maximum két évig tart és a kapcsolat alapja. Hisz a későbbi nehézségeket könnyebben át tudjuk vészelni, ha van amin együtt nosztalgiázhatunk. Így vissza tudunk gondolni a harmonikus időszakokra, akár vissza is tudunk menni ugyanazokra a helyszínekre, ahol átéltük az egymás iránti szenvedélyt.
2. Differenciálódás (ÉN): A viták elkezdenek gyakorivá válni, felébredünk a mámoros időszakból. A partnerünkre vetített ,,ideál” egyszer csak elkezd széttöredezni, azzal szembesülünk, hogy az áhított férfi/nő nem is annyira tökéletes, mint ahogyan azt eddig hittük. Elkezdjük reálisabban látni a kapcsolatot, elfogadni azt, hogy vannak jó és rossz tulajdonságai is a másiknak és természetes az is, ha nem értünk mindenben egyet. Egymás nélkül is képesek leszünk létezni, kissé önállóbbá válunk. A legtöbb pár ebben a szakaszban bukik el.
3. Gyakorlás (ŐK): Központba kerülnek a barátok, előkerül a karrier fontossága, hobbit keresünk, utazásokat szervezünk vagy csupán egyedüllétre vágyunk.
Függetlenségre törekszünk, meg akarjuk valósítani önmagunkat, elkezd érdekelni a külvilág, de a párkapcsolat ,,biztos bázisként” is szolgálhat, ahova bármikor visszatérhetünk. A kapcsolat végét jelentheti, ha a karrier, az önmagunkkal való foglalkozás fontosabbá válik a párkapcsolatnál. Egyik legnehezebb időszak, hisz meg kell találnunk az egyensúlyt, a partnerünkre és az önmagunkra való figyelés között.
4. Újraközeledés (TE): Felfedeztem a világot, rá találtam önmagamra, de ismét itt vagyok neked! Meg akarom osztani veled a tapasztalataimat! Ez a TE szakasz, ahol az intimitás újra előtérbe kerül. Képesek leszünk ismét a másik felé fordulni, odafigyelni rá, meghallani, azt amit közöl és ismét kapcsolódunk. Itt olyan formában tudunk együtt lenni, hogy átéljük az összetartozást, de függetlenek is maradunk egyszerre.
5. Szinergia (együttműködés): Együtt többre vagyunk képesek, mint egyedül! Egy csapatként kezdünk el működni és elfogadjuk, hogy együtt kielégítőbb az életünk. Könnyebben el tudjuk fogadni egymást és az egymás iránti tisztelet megerősödhet. Megtanulunk egymással kommunikálni, nyíltan kifejezzük érzelmeinket, konfliktusainkat jobban kézben tartsuk. Nem küzdünk egymás ellen, inkább támogatást és bizalmat nyújtunk egymásnak. A távolság már nem jelent fenyegetést, hisz már kellő stabilitásra tettünk szert az előző szakaszokban.
Mint látjuk igen nagy hasonlóság van a korai gyermekkor és a párkapcsolat szakaszai között, szép lassan végig haladva a szakaszokon, kialakul egy érettebb gyerek/érettebb párkapcsolat.
Lehetséges, hogy olyan embert választunk magunk mellé, akivel újra át tudjuk élni, azt a mély közelséget, amit az anyai kötődés során éltünk át? Vagy olyas valakit választunk, akiben látunk valamiféle potenciált arra, hogy pótolni tudja azt az érzelmi közelséget, amit esetleg nem kaptunk meg, anno gyerekként? Adjunk magunknak egy kis időt és gondolkodjunk el azon, milyen választ is adnánk ezekre a kérdésekre.
MI TÖRTÉNIK AKKOR, HA KÜLÖNBÖZŐ FEJLŐDÉSI SZAKASZBAN VANNAK A PARTNEREK?
Konfliktus! Túl egyszerű lenne egyszerre, ugyanabban a tempóban haladni a cél felé nem? Kell egy kis izgalom, küzdés a közös utazás során.
Szimbiózis-Differenciálódás
A leggyakoribb eset, amikor az egyik partner még a szimbiózis fázisban van leragadva, de a másik fél már a differenciálódás szakaszába lépett. Ebben a dinamikában megjelenik a fenyegetettség érzése, attól való félelem, hogy elvesztődik a kapcsolat biztonsága és a kialakult szerelem. Ez gyakran akkor fordul elő, ha a differenciál szakaszban levő partner, elkezd önállósulni vagy rámutatni a közöttük levő különbségekre. A felépített ideálkép, egyszer csak elkezd lerombolódni. Mindehhez a másik fél még görcsösen ragaszkodik, mivel nem akarja elengedni azt a gondolatot, hogy mindennek tökéletesnek kell maradnia. Abba a tévhitbe menekül, hogy attól jó a párkapcsolat, ha nincsenek viták, minden klappol és dúl a lamour.
Szimbiózis-Gyakorlás
Ebben a dinamikában a gyakorló fázisban levő partnernek nagy a szabadság igénye. El kezd belemerülni a karrierje építésébe, kijár sörözni a barátokkal, egyre inkább a külvilág felé fordul. A szimbiózis fázisban levő egyénnek ez rémisztő lehet, akár csalódottságot és elhagyatottságot élhet át. Menjek vagy maradjak? Fogalmazódik meg a kérdés, hisz egyik fél azt érezheti, hogy nem kap elegendő figyelmet, a másik fél pedig azt érzi, hogy megfojtják egy kalitkába zárva.
Gyakorlás-Gyakorlás
Nagyon rossz irányba mehet el az, ha mindkét fél a gyakorlási szakaszban hosszabb ideig megragad, hisz hatalmi harcok, akár hűtlenségek is előfordulhatnak. További buktató, hogy saját maguk fejlesztése és sikereik kerülnek előtérbe. Hol marad az intimitás és az egymásra figyelés? Az eredmény sok esetben az elhidegülés és szétválás, ezért arra kell törekedniük, hogy minél hamarabb belépjenek az újraközeledési fázisba.
HONNAN JÖHET EZ A SOK KONFLIKTUS?
Párkapcsolataink során a gyermekkori érzéseket újból felidézzük, ami azt jelenti, hogy a legtöbb negatív érzelem a múltból származik. Hendrix & LaKelly Hunt (2013) szerint a csalódásaink 90%-a, amelyeket átélünk a párkapcsolatainkban, valójában gyermekkori élményekkel kapcsolatosak.
Miért kezdek el hisztizni ha a partnerem ki megy a haverokkal sörözni? Akkor is képes vagyok-e kötődni a partneremhez, ha az éppen kiment az ajtón és fizikailag nincs jelen? Tudok-e pozitív érzéseket előhívni, bízni benne annak ellenére, hogy jelen pillanatban csalódást érzek? Ilyen és ehhez hasonló megválaszolatlan kérdésekre, talán a tárgykapcsolati elmélet magyarázatként szolgálhat.
Tehát, ha gyermekkoromban jelen volt egy megnyugtató gondviselő, egy ,,elég jó anya", akitől sok figyelmet, szeretetet kaptam... akitől megtanulhattam, hogy fontos vagyok... akitől képes voltam elbúcsúzni, ha oviba mentem, mert ott élt bennem a róla alkotott kép, ami mindig megnyugtatott... aki olyan sokszor bebizonyította, hogy sosem hagy cserben, hisz egy szerethető lény vagyok, akit nem hagynak csak úgy el... ez a sok pozitív élmény, járulhat hozzá ahhoz, hogy kialakuljon az önmagam megnyugtatásának képessége, egy egészséges önbizalom, egy kiegyensúlyozott párkapcsolat, függőség és birtoklási vágy nélkül. Ekkor nincs szükség arra, hogy a partner mindig mellettünk legyen, bizonygassa a szerethetőségünket és attól sem félünk, hogy ha kilép azon a bizonyos ajtón, talán sosem jön már vissza.
MIKOR BESZÉLHETÜNK ÉRETT PÁRKAPCSOLATRÓL?
Az érett párkapcsolathoz igen hosszú és göröngyös út vezet, hisz ahhoz hogy elérjük azt, sikeresen ki kell vergődnünk, az egyes szakaszok által nyújtotta nehézségekből.
Az érett szerelem két ember egyesülése oly módon, hogy megmaradnak két külön egyéniségnek és képesek megőrizni függetlenségüket.
Hagyom a partnert azzá válni, amivé válhat!
Törődés, felelősség, tisztelet! Törődjünk azzal akit szeretünk, tartsuk tiszteletbe a határait, adjunk neki szabadságot.
A másik embertől ne azt várjuk, hogy önértékelési gondjainkat, kisebbségi komplexusainkat megoldja és örökké tartó boldogságot ígérjen nekünk. Inkább törekedjünk arra, hogy támogassuk egymás fejlődését és közös örömöket éljünk át együtt, hisz egy egészséges párkapcsolatban a felek bátorítják és megerősítik egymást a kiteljesedésben.
Úgy bánjuk egymással, hogy elősegítsük céljaink elérését.
Ahogyan a szobrász csiszolja, faragja a kőben rejlő hibákat, hogy felfedje az ideális formát, úgy támogassuk mi is szeretteink álmait, törekvéseit, hogy megtalálja ideális énje mivoltát.
,,Melletted váltam azzá, akivé válni akartam, köszönöm!”
Joggal mondhatnánk azt, hogy túl komplikált ez az egész párkapcsolati ügy, hagyjuk a francba az egészet. Viszont azt is tudnod kell, hogy a párkapcsolathoz szükséges képességek, nem magától értetődőek, meg kell tanulnunk hogyan bánjunk jól egymással. Aki párkapcsolatban él az tudja, hogy az egyik legnehezebb és legszebb dolog is egyben. Sok szenvedés, veszekedés, alkalmazkodás az ára, de olyasvalaki mellet ébredni akit szeretünk, sokszor felül írja a rossz élményeket. Ennek ellenére mindenki érezte már azt, hogy szedi a cókmókját és mindent hátra hagyva kilép az ajtón, de biztosan jobb lesz egyedül vagy valaki mással?
Ha mégis vállalkozol erre a nehéz feladatra, akkor valóban köteleződj el, gondozd a közös életet és küzdj azért akit szeretsz. Ez egy kicsit olyan, mint a kertészkedés, elvetem a ,,kapcsolat magjait” de táplálnom és öntöznöm kell ahhoz, hogy ne halljon el.
Comments