,,Az első gyereknél, ha leejtjük a földre a cumiját, még sterilizáljuk, háromszor kifőzzük… a másodiknál kapkodva víz alá tartjuk… a harmadiknál megfújjuk kicsit… a negyediknél meg örülünk, ha a kutya visszahozza, és beteszi a gyerek szájába” (Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors)
Szinte hallom, ahogyan a szülők panaszkodnak egymásnak arról, hogy gyermekeik mennyire különböznek egymástól ,,Képzeld Pisti elvégezte az egyetemet, jól keres, komoly párkapcsolatban él… de nézd meg Sárit azt sem, tudja mit kezdjen az életével… hát ha nem tudnám, hogy ugyanaz az apjuk le is tagadhatnák nekem, hogy testvérek”...
Talán ismerős lehet, hogy ugyanabban a családban felnövő gyermekek mennyire különböző életutat járnak be, míg az egyik sikeres, harmonikus életet él, addig a másik elveszettnek érzi magát és nem talál kiutat. A szülők értetlenkedve állnak a helyzet előtt és meggyőződésük, hogy mindegyik gyerek ugyanannyi szeretetet, odafigyelést kapott, kivételezésről szó sem volt, de akkor mi lehet a háttérben? Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, a következőkben arra keressük a választ, hogy a születési sorrend mennyire befolyásolja párkapcsolataink, viselkedésünk és személyiségünk alakulását.
A születési sorrend és a személyiség kapcsolata
Elsőszülött
A szülői szerepeket az első gyermek születésével kezdik el kipróbálni, ezért a szülők tele vannak bizonytalansággal, szorongással, elvárással. Mindezt a gyermek megérzi, és valamiféle működésmód indul el benne miszerint ,,meg kell felelnem, teljesítenem kell, hogy a szüleim szorongását csökkentsem”.
Mindemellett a legnagyobb figyelem, törődés is az elsőszülöttre helyeződik, hisz nincs más, aki elvonná a figyelmet. Amint megszületik a kistestvér a szülői erőforrások meg oszlanak, így elkezdődik egyfajta küzdelem, félelem attól, hogy ,,még eléggé értékes vagyok-e”? Ez a kérdés végigkísérheti az elsőszülöttet, mintha azt kellene bizonygatnia, hogy ,,igenis fontos ember vagyok”.
Nagyon teljesítményorientáltak és tökéletességre törekszenek, viszont nehezen vállalnak kockázatot, rugalmatlanok és kritikusak önmagukkal szemben. Fontos számukra a szervezettség, rend, a mások kontrollálása nekik természetes.
Inkább lesznek vezetők, mintsem újítok.
Másodszülött
A szülők már sokkal rutinosabban mozognak a szülői szerepükben, kevésbé szoronganak és már bizonyos szabályokat kialakítva fogadják az újszülöttet. Így a másodszülöttek rugalmasabbak, a későbbiekben könnyebben alkalmazkodnak, viszont vannak próbálkozásaik a családon belüli határok feszegetésére...
így lázadó természetűek, forradalmárok.
Sok esetben felnéznek az idősebb testvérre, modellként követik, vagy olyan érdeklődést mutatnak, ami teljesen ellentétes az övéikkel. Próbálják megdönteni a nagy testvér hatalmát, és problémás viselkedésekkel figyelemhez jutni. Könnyen barátkoznak és nyitnak a külvilág felé, kevésbé törekszenek a másoknak való megfelelésre. Ha az elsőszülött és a másodszülött között nagy a korkülönbség, a kisebb gyerek szerepbe szorul és 3 felnőtt lesz, aki dirigálhat neki, tehát a szülők mellett a nagy testvér is parentifikálódik (szülővé válás).
A középső gyermek (szendvicsgyerek)
A szülők figyelme vagy a legidősebb vagy a legfiatalabb gyermekre összpontosul, ezért a középső gyermek hajlamos másokra, a barátokra támaszkodni. Kicsit kirekesztve érzik magukat és gyakran csatlakoznak közösségekhez, nem vesznek részt családi nyaralásokon.
Nem rendelkeznek sem a legidősebb jogaival, felelősségeivel, sem a legfiatalabb kiváltságaival...
így azt érezhetik nem elég fontosak és próbálnak kitűnni a másságukkal.
Mintha egész életüket végigkísérné a mellőzöttség érzése az identitás keresése, ,,ki is vagyok én”? Továbbá könnyen kötnek kompromisszumokat, könnyen alkalmazkodnak és nincs teljesítményszorongásuk.
A legkisebb
A szülők már ,,profivá” váltak, kevésbé szabály orientáltak, nem óvatoskodnak, nem méregetik a gyereket minden étkezés után, és ha ,,elesik majd feláll” elvén működnek. A legkisebbek bohóckodáson, humorizáláson keresztül próbálják meg felhívni magukra a figyelmet. Nagyon jó szociális készségekkel rendelkeznek, extrovertáltak, fontos számukra, hogy a figyelem középpontjában legyenek.
Arra törekszenek, hogy valami innovatívat hozzanak létre, meg akarják haladni testvéreik teljesítményeit, így sokszor sikereket érnek el.
Nem kell átélniük a trónfosztást (az újszülött nem veszi el tőlük a figyelmet), figyelmet kapnak a testvérektől és a szülőktől is egyaránt, így nehezen válnak függetlenné, kiszolgáltatottabbak és felelőtlenebbek. Sokszor maradnak a család kedvencei. Egyes szülők nem engedik őket kilépni a gyermeki szerepből, hisz azt érzik, hogy utolsó esélyük arra, hogy kiéljék a ,,babázás” szépségeit, ami negatív hatással is lehet a gyermek fejlődésére.
Egykék
Megkapnak szüleiktől minden figyelmet és erőforrást anélkül, hogy versenyezniük kellene érte. Viszont mindent tőlük várnak el és meg is kell felelniük ezen elvárásoknak.
Nehezükre esik leválni, nagyfokú lojalitást éreznek a szüleik iránt
Hajlamosak minden hétvégéjüket együtt tölteni, vagy egész életüket szüleik ápolására szentelni. Ha még is megtörténik a ,,kikacsingatás” erős bűntudatot élhetnek át, mintha cserben hagynák szüleiket, akik egész életüket nekik szentelték.
Továbbá irányítóvá is válhatnak a családon belül, mindenki úgy táncol, ahogyan ő fütyül. Elsődleges helyre kerülnek, és kialakíthatnak önmagukról egy állvalóságot, miszerint mindenre képesek. Viszont valós helyzetek megoldása nehezükre esik, így az alkohol, drog használatába is menekülhet.
Ikrek
Az önálló identitás kialakulása számukra nehezebben megy.
A szülők úgy nevelhetik őket, hogy mindent együtt csináljanak, ugyanabba az iskolába járjanak, ugyanazokat a ruhákat hordják. Függővé válhatnak egymástól, ezért a szülőknek segíteniük kell, hogy felfedezzék egyediségüket és képesek legyenek az önálló életre.
Az előzőeket olvasva, egyesek teljesen önmagukra ismerhettek, mások pedig azt érezhették, hogy az ő esetükben ezen, személyiségjellemzők egyáltalán nem felismerhetőek. A meglátások helyénvalóak, hisz a születési sorrenden kívül más tényezőket is érdemes figyelembe venni. Ezek a következők: (1) Temperamentum- genetikai tényezők; (2) Gyermek neme- a szülők eltérő módon viszonyulnak a fiú és lány gyermekükhöz; (3) Korkülönbség- minél kisebb a korkülönbség, annál nagyobb a verseny, a 3-4 év a legkedvezőbb, ha a korkülönbség 5 évnél több akkor az első szülött leginkább egykének számít; (4) Fogyatékkal élő gyermek- aki több figyelmet igényel, befolyásolhatja a családi dinamikát; (5) Eltérő szülői bánásmód- testvérek közötti különbségtétel.
A párkapcsolaton belül ki-kivel tud jól együtt működni?
Az előbbieket alapul véve láthatjuk, hogy a születési sorrend így vagy úgy, de hatással van a személyiségünkre, kapcsolatteremtési készségeinkre, hisz szüleink más-más élethelyzetben, érzelmi közegben, eltérő tapasztalatokkal várták az érkezésünket. Ahogyan nincs két egyforma gyermek, úgy nincs két egyforma nevelés sem. Szülőként akármennyire is szeretnénk semlegesek maradni, nem mindig sikerül és ezzel nincs is gond!
Mindebből kiindulva William Cane kutatásokat végzett azzal kapcsolatban, hogy a születési sorrendben, melyek azok a párok akik igazán jól összepasszolnak egymással. Ezek közül csak pár kombinációt említek:
Elsőszülött-Legkisebb kapcsolata
Az ,,elsőszülött partner” igénye az, hogy kontrollt gyakoroljon, gondoskodjon másokról, és rend legyen körülötte. A ,,legkisebb partner” igénye pedig az, hogy gondoskodjanak róla, kiszolgálják. Továbbá a ,,legkisebb” szociális készségei, rugalmassága elősegítheti az ,,elsőszülöttet”, hogy kilépjen a komfortzónájából. Ez mindkét fél számára nyertes-nyertes pozíció.
Középső-Elsőszülött kapcsolata
A ,,középső” könnyen köt kompromisszumot, ami igen fontos tényezője a sikeres párkapcsolatoknak. Viszont ha az elsőszülött túlságosan kontrollál és dominál, az ,,a középső” elnyomását jelentheti, hisz nem tud teljes mértékben kiteljesedni, ehelyett partnere kívánságait követi és nem saját álmait valósítja meg.
Két középső kapcsolata
Mindketten hajlamosak kerülni a konfrontációt. Kompromittáló és alkalmazkodó természetük miatt nehezükre esik a kommunikáció és konfliktusaik kezelése. Nehezebben fejezik ki érzelmeiket, ezért sokszor magukba fordulva, kommunikációs gátak alakulnak ki közöttük.
Két elsőszülött kapcsolata
Mindketten saját akaratuk érvényesítésére törekszenek, így sok konfliktus alakulhat ki közöttük, ha nem hajlandóak kompromisszumokat kötni. Harcolnak egymással, hisz két erős karakter irányítása ütközésbe kerülhet.
Két legkisebb kapcsolata
Mindkettő gondoskodásra vágyik és figyelemre, de egyikük sem érzi magát teljesen elégedettnek. Továbbá nem tudnak felelősséget vállalni, így alapkérdés, hogy ki és miért is felelős? Egy dolog pozitív lehet, és az-az egymással való humorizálás.
Egy kielégítő párkapcsolat két ember elköteleződéséről szól, és mindez sok odaadást, erőfeszítést, megértést von maga után. A születési sorrend csak annyiban segíthet hozzá a párkapcsolatokhoz, hogy jobb rálátást kapjunk partnerünkről, esetleg könnyebben megértsük a családban elfoglalt helyét. Érdeklődhetünk a felől, hogy Őt hogyan fogadták a testvérei, szülei? Érzett-e kivételezést a szülők részéről? Milyen kapcsolatot ápol testvéreivel? Mit gondol van-e összefüggés a születési sorrendje és az életének alakulása között?
Kommentit