top of page
Search

GYEREKNEVELÉS DÁN MÓDRA

Updated: Nov 24, 2021

Könyvismertető



A ,,gyereknevelés dán módra” című könyv, egy nagyszerű olvasmány szülőknek, gyerekvállalás előtt álló pároknak, nagyszülőknek, és mindenki másnak is, akit érdekel, hogy hogyan lehet életrevaló és magabiztos gyereket nevelni. A könyv szerzői: egy amerikai anya (Jessica), aki egy dán férfi felesége lett és egy dán anya (Iben-pszichoterapeuta), aki szerint ,,boldog gyerekből, boldog felnőtt lesz, aki szintén boldog gyereket nevel”.


A könyv elolvasása után úgy éreztem, hogy a dán módszert mindenkinek ismernie kellene! Hisz sokat tanulhatunk a dánoktól, akik évtizedek óta elnyerik a világ legboldogabb országa ,,címet”. Megismerkedhetünk egy olyan iránnyal ahol, nem a teljesítményorientáltságra és az énközpontú beállítódásra, fektetődik a hangsúly, ennél inkább az őszinteségre, hitelességre, elfogadásra, empátiára, és az erőszakmentes kommunikációra.


Célom az volt, hogy megosszam a könyv legfontosabb gondolatait, azok számára is elérhetővé téve, akiknek esetleg nincs elég idejük a teljes könyv átlapozgatására.


Vekerdy Tamás a könyvhöz írt utószavában, így fogalmaz: ,,A könyv kitűnő! Tartsd be minden szavát, és boldog gyereked lesz”



Berögződéseink felismerése:



Az első fejezetben az írok arra ösztönöznek minket, hogy önismeret útján, próbáljuk meg felismerni az otthonról hozott mintáinkat, hiedelmeinket, nevelési elveinket.


Stresszjárvány


Társadalmunk arra kényszerül, hogy teljesítsen, versengjen és sikeres legyen – gyerekeinket is, akkor tekintjük sikeresnek, ha jó jegyeket hoznak haza az iskolából... ha óvodás korukban már nyelveket tanulnak... ha matekzsenik... vagy, ha iskola után még sportolnak, külön órákat vesznek és bizonyos hangszereken is játszanak. Célunk valahol az, hogy gyermekünk megfeleljen a ,,sikeres gyerekről alkotott elképzeléseinknek” és közben mi is érjünk fel elvárásainkhoz, melyeket a ,,sikeres szülőkről alkottunk”. Mindez nagyon komoly stresszfaktort jelenthet életünkben, de vajon végül ez a kritériumrendszer boldoggá tesz minket vagy a gyerekeinket?


Berögződéseink felülvizsgálata


Az írónő (Jessica) egy történetet mesél el, amikor is hároméves kisfiával, a városban sétálnak. A gyerek egy pedál nélküli futóbiciklivel az úttest felé löki magát, annak ellenére, hogy anyja többször is figyelmezteti, hogy álljon meg. Jessica kétségbeesetten oda szalad fiához, megragadja karját és megrázza. Dühében kiáltani akar: ,,Megállsz, ha azt mondom, hogy meg kell állni!”. De leáll egy pillanatra, kilép a helyzetből és megfigyeli, hogy mit is csinál pontosan? Átgondolja viselkedését és megpróbál másképpen reagálni a helyzetre. Vesz egy mély lélegzetet, leguggol hozzá, megfogja fia kezét és nyugodt hangnemben így szól:


-Azt akarod, hogy bibid legyen? Anya nem akarja, hogy bibid legyen. Az autók bibit csinálhatnak.

-Autók-bibi

-Szóval ha anya azt mondja, hogy meg kell állni, akkor állj meg, oké? Hogy ne legyen bibid az autóktól.

Végül megölelik egymást, a kisfiú értő tekintettel, csak annyit mond, autók-bibi.


Mit csinált Jessica ebben a helyzetben? Képes volt leállítani berögzült viselkedését. Az indulatokkal teli helyzetet, biztonságossá változtatta.


Reagálhatott volna úgy is, hogy jól elfenekeli fiát az utca közepén. Hisz legtöbbször azt tanítják nekünk, hogy ,,egy kis verés senkinek sem árt, látod engem is vertek, még is ember lett belőlem”.


A könyv szerint a ,,jó szülőség” egyik feltétele az önismeret, fel kell ismernünk, automatikus, berögzült reakcióinkat (szüleinktől örököljük, nevelésünk során belénk programozzák), amelyeket legtöbbször akkor használunk, ha a türelmünk elfogy és már nem gondolkodunk.

Hányszor megfogadjuk, hogy mi jobb szülővé válunk! Megóvjuk gyermekeinket azoktól a fájdalmaktól, melyeket szüleinktől kaptunk. Még is hány meg hány olyan helyzettel találkozunk, hogy egy ingerült helyzetben, nem találunk jobb eszközt a verésnél, hisz gyermekként engem is vert az anyám...



A dán módszer alapja:



1. Játék


,,A játékról sokszor úgy beszélnek, mintha az a komoly tanulás utáni kikapcsolódás volna. Pedig a gyerekek számára a játék maga a komoly tanulás.”

- Fred Rogers –



Az írók játék alatt azt értik, amikor a gyerekek magukra maradnak, akár egyedül, akár egy baráttal, és úgy játszanak, ahogyan akarnak, és amennyi ideig akarnak. Ugyanakkor a szabad játéktól rengeteg időt vesz el a technológiai eszközök használata, a szülők féltése, és a tanítási céllal megszervezett elfoglaltságok (sport, balett, foci). Lehet hogy mi tesszük szorongóvá gyerekeinket azzal, hogy elvárjuk tőlük a foci kupát ahelyett, hogy engednénk őket szabadon játszani?


A dánok nem hiába fektetnek nagy hangsúlyt a játékra, hisz véleményük szerint a szabad játék arra tanítja a gyerekeket, hogy kevésbé szorongjanak. A rezilienciát, azaz a rugalmas alkalmazkodó képességet sajátítják el általa, ami pedig bizonyítottan az egyik legfontosabb tényező a sikeres felnőtt élethez. A sikeres felnőtt ,,össze tudja szedni magát”, szabályozni tudja az érzelmeit, a megbirkózik a stresszel.


A dán gyerekek 7 éves koruk előtt nem kezdhetnek iskolába járni, nem akarják, hogy a tanulás kösse le őket, amikor még gyerekeknek kellene maradniuk... Továbbá az iskolák nem kizárólag az oktatásra és a teljesítményre fókuszálnak, hanem a gyerek lényének egészét veszik figyelembe. Olyan dolgokra összpontosítanak, mint például a szocializáció, az autonómia, az összetartás, a demokrácia és az önbecsülés. Tudják, hogy a boldogságot, nem csak az igazán jó oktatás biztosítja. Hisz annak a gyereknek, aki megtanulja kezelni a stresszhelyzeteket, barátokat szerez, és gyakorlatias képet kap a világról, teljesen más készségei és képességei lesznek, mint például egy matekzseninek. Mi lesz egy matekzsenivel, ha nem képes megküzdeni az élet nehézségeivel?


Nevelésük középpontjában az áll, hogy biztosítani kell a tanuláshoz és fejlődéshez szükséges teret. Nem lépnek feltétlenül közbe, ha a gyerekük éppen valami akadályba ütközik, bíznak benne, hogy képes új dolgokat is kipróbálni, ezáltal megsegítve az önmagukba vetett hitük fejlődésében. A túl sokat támogatott gyerekek esetébe a belső kontroll (én magam befolyásolom az életemet) nehezen alakul ki, mert nem saját maguk, hanem a külső tényezők irányítják a fejlődésüket, így könnyen válnak külső kontrollossá (csekély beleszólásuk van életükbe), ami megingatja önbizalmuk alapjait is.


Összességében a szabad játéknak sok értékes hozadéka van (reziliencia, megküzdő képesség, önkontroll, stresszkezelés, önbizalom, kevesebb szorongás, belső kontroll), ezért engedjük szabadon gyerekeinket ne váljunk ,,helikopter szülőkké”, akik megfojtják gyermekeiket féltéseik, folyamatos ellenőrzéseik, teljesítménykényszerük által.



2. Hitelesség


,,Nincs hozomány értékesebb, mint a becsületesség”

– William Shakespesre –



A dánok úgy gondolják, hogy a tragédiáról és a felkavaró eseményekről is beszélni kell, hisz a szenvedésen keresztül többet tanulunk a személyiségről, mint a sikereink nyomán. Ez az ami igazán hitelessé tesz és megbecsülést vált ki embertársainkból.


A hiteles szülő irányt mutat gyermekének, hogy merje felvállalni érzéseit, legyen őszinte saját magával és másokkal. A gyerekeknek szüleiktől nem tökéletességre, hanem érzelmi őszinteségre van szükségük. A gyerekekkel igenis mindent meg lehet beszélni, legyen szó akár válásról, akár halálesetről. A legrosszabbat azzal tehetjük, ha hazudozunk, hisz a gyerek megérzi, ha feszültség van a levegőben és elkezd képzelődni, történeteket kreálni, és ami a legrosszabb önmagát hibáztatni ,,biztosan miattam nem alszik itthon az apa, mert rossz voltam”. Fontos a transzparencia (átláthatóság), mindez csökkenti a gyerekben létrejött szorongást. Tehát nehéz időszakokban, nem az a legjobb megoldás, ha csak mosolygunk és eljátsszuk, hogy minden a legnagyobb rendben van. A valódi érzelmek figyelmen kívül hagyása veszélyes üzenet a gyerek számára.


Hitelesen dicsérni!


A dánok szerint ,,a szerénység értéke az, hogy tudjuk, kik vagyunk, ezért nincs szükségünk mások elismerésére ahhoz, hogy fontosnak érezzük magunkat”.

Ezért sem terhelik túl gyermekeiket üres dicséretekkel. A legtöbben úgy hisszük, hogy gyermekünk attól válik magabiztossá, ha elmondjuk neki, mennyire okos, szép, ügyes, intelligens, zseni. Ha folyamatosan azt kapják, hogy alapvetően tehetségesek, akkor kialakul bennük az úgynevezett rögzült gondolkodásmód, azt fogják hinni, hogy intelligenciájuk állandó és örök. Ezzel szemben azok a gyerekek, akiknek azt mondják, hogy munkával és tanulással az intelligenciájuk fejleszthető, kialakul a rugalmas gondolkodásmód, vagyis meggyőződésükké válik, hogy fejleszthetik készségeiket, ha megdolgoznak érte. Összességében az erőfeszítéseikre és nem az intelligenciájukra összpontosítanak. Tehát a kitartás, sok gyakorlás és az elkötelezettség jelenti majd a siker kulcsát, amit kemény munkával és erőfeszítéssel el tudunk érni.

A könyv szerint a hitelesség hozzájárul ahhoz, hogy erős belső iránytű alakuljon ki a gyerekekben, mert így megtanulnak bízni az érzéseikben. Erős egyéniségek alakulnak ki, ha magunkat és gyerekeinket is őszinteségre neveljük.



3. Átkeretezés



Az írók arra próbálnak meg rámutatni, hogy a világot ne csak feketén-fehéren lássunk, hanem egészítsük ezt ki egy szürke árnyalattal is. Pontosabban az arra való képességünk, hogy egy stresszel teli helyzetnek új keretet adjunk. Ez nem a meg nem történté tevés vagy a bagatellizálás fontosságáról szól, hanem a realista optimizmusról. A túlzott optimista abban különbözik a realistától, hogy egy kirakat életet él, önmagát és a családját próbálja tökéletes megvilágításban feltüntetni, a hitelesség figyelmen kívül hagyásával becsapja önmagát és embertársait.

A realistán optimista, a valósággal kapcsolatban marad, nem hagyja figyelmen kívül a negatív információkat sem, de a helyzethez való hozzáállása inkább pozitív.

A gyerekek esetében is nagyon fontos az átkeretezés, hisz ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, amit nem tud megcsinálni, a pozitív tulajdonságait nagyítsuk fel. Így egy szerethetőbb képet kap önmagáról, úgy általában.


A címkézés erejét sem hagyják figyelmen kívül, hisz az, hogy felnőttként mit gondolunk önmagunkról, nagyban attól függ, hogy gyerekként hogyan kategorizáltak, vagyis milyen címkéket aggattak ránk. Rossz, hiperaktív, lassú felfogású, buta, lusta, semmirekellő...ugye milyen ismerősen hangzanak? Sokszor csak úgy dobálózunk bizonyos negatív töltetű szavakkal, nem gondolva arra, hogy a gyermek énképét, önbizalmát formáljuk általa.


Végül a dánok az externalizációs nyelvet használják, azaz olyan nyelvhasználatra törekednek, amely elválasztja a személyt a problémától. Tehát ha az emberekben a jót becsüljük meg és elválasztjuk a személyeket a tetteiktől, akkor azt tanítjuk meg a gyerekeknek, hogy akkor is megbocsátunk nekik, ha rosszul viselkedtek. Ne felejtsük el, hogy nem a gyerek a rossz, csak az amit csinál, nagyon fontos, hogy ezt a kettőt szét tudjuk választani.



4. Empátia


,,A világ legjobb és legcsodálatosabb dolgai rejtve vannak szemünk és fülünk elöl. A szívünkkel kell érezni őket” – Helen Keller –



Belebújni egy másik ember bőrébe, felismerni és megérteni érzéseit, ez az empátia egyszerűen fogalmazva. A dán oktatási rendszerben már óvodáskorban elkezdik az empátia fejlesztését, a gyerekeknek különböző érzelmeket ábrázoló képeket mutatnak egy másik gyerekről (szomorúság, félelem, harag, frusztráció, boldogság stb). Aztán beszélnek ezekről a kártyákról, és megpróbálják szavakba önteni érzéseiket. Ez az eszköz arra hivatott, hogy az érzelmi tudatosságot és az empátiát fejlessze. Nagyon sok hasonló jellegű mesekönyv (nagy érzelemkönyvem), játék (érzel-mese) elérhető már napjainkban.


Egy másik, az empátia erősítésének egy kevésbé nyilvánvaló példája a dán iskolákban az, ahogyan a különböző képességű gyerekeket vegyítik (félénk-bátor). A cél, hogy a gyerekek mindenkibe meglássák a pozitív tulajdonságokat és segítsék egymást a következő szint elérésében. Ez a rendszer ösztönzi a csapatmunkát, az együttműködést és a tiszteletet.


Összességében az empátia gyakorlása megtanítja a gyerekeket arra, hogy tiszteljék önmagukat és másokat egyaránt, ez pedig a jóllét mélyebb érzését teremti meg.



5. Ultimátumok nélkül


,,Jobb ha legyőzöd magad, mint ha megnyersz ezer csatát” – Buddha –



Ha nem fejezed be rögtön, nagyon meg foglak verni!...Ismerős? Az írok szerint amint az ultimátum elhangzott és már minden lehetőséget kimerítettünk, úgy érezzük, hogy ahhoz, hogy visszanyerjük a helyzet feletti uralmunkat, következetesnek kell maradnunk, és ennek eredménye a verés, a kiabálás vagy valamilyen fizikai fenyítés.


Sajnálatos módon nagyon sok szülő folyamodik a veréshez, ennek hátterében saját neveltetésükből származó berögződésiket mozgósítják. A legtöbben azt hiszik, hogy a verés hatékony nevelési módszer, rövid távon valóban az lehet. Viszont kutatások bizonyítják, hogy a verésnek hosszútávon egyetlen egy pozitív hatása sem megfigyelhető. A megvert gyerekek depressziósnak és értéktelennek érezhetik magukat, sőt önbecsülésük is megsínyli. A testi fenyítés összefüggésbe hozható a mentális problémákkal, szorongással, alkohol/drog fogyasztással. A hatalmi harcok csak ellenségeskedést, haragot, ellenállást, lázadást, csökkentett önbecsülést, esetleg megfelelési kényszert eredményeznek.


A dánok szerint a legfontosabb, hogy szülőként nyugodtak maradjunk és ne veszítsük el az önuralmunkat. Hisz hogyan is várhatnánk el a gyermekünktől, hogy önuralmat tanúsítson, ha mi magunk sem vagyunk rá képesek? Türelmük elvesztése, hatalmi harcok és ultimátumok helyett a határozottságot és a kedvességet használják fegyelmezésként. Továbbá a négy nevelési stílus közül (tekintélyelvű-csak követelnek, mérvadó-követelnek és figyelnek is, engedékeny-figyelnek és nem követelnek, érdektelen-nem követelnek és nem figyelnek) a dánok inkább mérvadóak. Ami az eredmények szerint, azt jelenti, hogy gyerekeik nagyobb valószínűséggel válnak önállóvá, jobban beilleszkednek a társadalomba és jobban viselkednek. Kevésbé valószínű, hogy depressziós vagy szorongásos tüneteket mutatnak.


Összegezve tartsuk szem előtt, hogy a hatalmi harcok csak dühkitörésékhez vezethetnek. A tekintélyelvű nevelési stílusban a bizalom és a gyerekekkel való közelség helyét a félelem veszi át, a biztonságos kapcsolat helyett.



6. Hygge (meghittség)


,,A jó csapatok akkor válnak kiválóvá, amikor a csapattagok eléggé bíznak egymásban ahhoz, hogy az ,,én”-t feladják a ,,mi” érdekében” – Phill Jackson –



Az amerikai írónő (Jessica), amikor megismerkedett férje dán családjával, a velük együtt töltött időt furcsa élményként élte át. A hygge szellemében éltek, ami ,,meghitt együttlétet” jelent. Ebbe beletartozott a gyertyagyújtás, társasjátékok, kellemes étkezések, teázások, egyszerűen a meghitt légkörben együtt töltött idő.


Jessica számára ez az élmény azért volt annyira furcsa, mert Amerikában inkább az individualisztikus gondolkodást tapasztalta. Példája szerint egy családi összejövetelen, egyszerűbb arra gondolnia, hogy én hogy érzem magam, mint hogy hogyan érezzük magunkat közösen. Állandóan arról beszélnek, hogy nekem, mint egyénnek mire van szükségem, ahelyett hogy hogyan érezzük magunkat mi együtt. Ha csak saját magunkkal foglalkozunk, az nem hygge.


Tény, hogy a dánok világszerte ismertek arról, hogy könnyű velük együttműködni és szerethetőek. Ez azért van, mert kiváló csapatjátékosok, ami a dán élet minden területén megtapasztalható.

A családra, mint csapatra gondolnak, ami elősegíti az összetartozás érzését. Közös főzés, takarítás, egymás társaságában töltött idő.

A szülővé válás nehéz időszakában is egy erős közösségi támogatás áll a háttérben. Továbbá számukra nem jelent bűntudatot az sem, ha rá bízzák a gyermeküket ,,idegenekre”. Pedig a gyerekek elemi érdeke volna, hogy néha megszabaduljunk tőlük, hogy aztán újra egy pihent anyát kapjanak vissza – Vekerdy Tamás.


Összefoglalva a hygge, a meghittség elsajátításával javíthatunk a családi összejövetelek hangulatán, hogy élvezetesebb és emlékezetesebb élményben részesüljenek gyerekeink. Az ,,én” kint hagyásával és a ,,mi” kiemelésével megszüntethetjük, a fölösleges drámákat, veszekedéseket, amelyek sokszor a családi összejövetelek velejárói. Boldog családi háttérrel és erős szociális támogatással a gyerekek is boldogabbak lesznek.



Felhasznált irodalom:

Jessica Joelle Alexander - Iben Dissing Sandahl (2017): Gyereknevelés dán módra

Комментарии


bottom of page