I. AZ ÉN TÖRTÉNETEM
Hogyan jutottam el a Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista képzésre?
Az egyetemi éveink alatt a gyászfeldolgozás valahogyan kimaradt az oktatásunkból, nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget neki (remélem ez mára megváltozott, főleg a covid helyzet hatására). Éreztem, hogy ezen a területen komoly hiányosságaim vannak, elkezdtem sokat olvasni, tájékozódni, viszont nem hittem, hogy komolyabban is szeretnék foglalkozni ezzel a témával. Egyrészt azért nem, mert az én szívem csücske a család/párterápia, a személyközpontú megközelítés és a szexuálpszichológia. Mindamellett, hogy szeretek más-más irányzatokba belelátni, különböző módszereket kipróbálni, a gyászfeldolgozás mégsem volt vonzó terület számomra.
Aztán elkezdtem börtönpszichológusként dolgozni, és amikor egy fogvatartott a hozzátartozója halálhíréről értesülve bejött hozzám zokogva, erős tehetetlenségérzés lett úrrá rajtam. Azt éreztem, hogy megszakad a szívem, a könnyeimet visszafojtva próbáltam megtartani a gyászfolyamatában, de időközben elő-elő jött a saját feldolgozatlan gyászom is, amitől még jobban összeomlottam... Ekkor döntöttem úgy, hogy jelentkezem a Dr. Sarungi Emőke által vezetett csoportba, egyrészt mert dolgom volt a saját feldolgozatlan gyászommal, másrészt mert ekkora már átláttam, hogy komolyabban is szeretném beleásni magam ebbe a szakterületbe, mi több segíteni is szeretnék a veszteségeket átélő embertársaimon.
2019 novemberében halt meg nagymamám, agyvérzést kapott. Én csak Anna-Pannának neveztem, szerettem Őt, habár sosem mondtam neki. Az első közös emlékem vele, az ahogyan 2-3 évesen az Ő magassarkú cipőjében tipegek-topogok az udvaron és nagy örömömet lelem abban, ahogyan a cipő sarka és a kőlap érintkezik egymással. Borzasztó jó mókának tűnt, órákig lefoglaltam vele magam, Ő néha kijött és megnézte, hogy nem-e törtem ki még a lábamat.
Újszülött korom óta nagyon sok időt töltöttünk együtt, a szüleim sokat dolgoztak, ezért volt, hogy több héten át Ő vigyázott rám, távollétük során. Vidéken lakott egy nagy házban, de legtöbbet a ,,pincelakásnak" nevezett szobában tartózkodtunk, szerette ha a többi szoba rendben van. Nem is bántam, hisz ezt a helyiséget a melegség szőtte át, nagyon kuckós volt... Jól éreztem magam ott lent, mindig buzgott valami finom étel a kemencén, vagy forró tea évszaktól függetlenül. Az idő előrehaladtával kapcsolatunk hullámzóvá vált, hol jóban voltunk egymással, hol távolságtartóan viszonyultam hozzá. Elindult bennem is a leválás folyamata, ahogyan egyre idősebbé váltam...
2019 októberében átmenetileg Kínába költöztünk a párommal, a búcsúzkodás során az utolsó mondata az volt, hogy ,,Helga olyan messze mész, hogyha meghalok haza sem tudsz jönni". Én megpusziltam és nevetve annyit mondtam ,,dehogy fogsz meghalni", aztán elköszöntem tőle. Rá egy hónapra, novemberben meghalt, én haza jöttem Kínából, és elkísértem az utolsó útjára...
Halála után bezárkóztam, nem beszéltem az érzéseimről senkinek, úgy tettem, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Leginkább tagadásban éltem. Akkor törtek fel bennem ismét az érzések, amikor ott ült velem szemben a gyászoló fogvatartott és én megsemmisülve éreztem magam.
...mert azt megtanultuk, hogyan szerezzünk meg valamit, de azt nem, vajon mit tegyünk, ha elveszítjük azt (John W. James, Russel Friedman)
Mi történt velem a Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista képzésen?
a nagyon mélyre elásott érzések felszínre törtek, csak zokogtam és zokogtam...
felismertem a berögzült működésemet, hiedelem rendszereimet, és a hibás viselkedésformáimat, amelyek inkább hátráltattak, mintsem segítettek volna a gyászfeldolgozásban
képes voltam rálátni jobban a nagymamámmal való kapcsolatomra, felismertem azokat a rossz élményeket amiket én okoztam neki
el tudtam mondani, hogy sok mindent sajnálok ,,sajnálom, hogy sosem mondtam ki, hogy szeretlek"
megbocsátottam neki, minden fájdalomért, amit nekem okozott
beszélni tudtam a pozitív és negatív érzéseimről egyaránt, amit a nagymamámmal való kapcsolatomban megéltem
és végezetül el tudtam búcsúzni tőle, le tudtam írni, hogy ,,hiányzol, búcsúzom tőled, Anna-Panna"
A csoport és Dr. Sarungi Emőke nagy hatással volt rám, egy biztonságos és szeretetteljes környezetben beszélhettem az érzéseimről. A képzés során nagy mélységeken és magasságokon mentünk át, együtt. Azt éreztem, hogy ezek az emberek velem vannak ítélkezés mentesen, nem akarnak meggyőzni a ,,jó tanácsaikkal" és igazán átérzik a fájdalmamat. Köszönöm nekik, hogy velem voltak és megtartottak ebben a nehéz folyamatban.
II. MI A GYÁSZ?
A gyász a legtöbb ember számára csak a halálesettel hozható összefüggésbe. Viszont több mint 40 fajta életeseményt követhet gyászreakció (költözés, válás, házasságkötés, egészségügyi állapot változása, gyermekvállalás, gyermekek kirepülése, vetélés, munkahely elvesztése stb.).
A gyász a veszteségre adott természetes és normális reakció. Ellentétes érzelmek összessége, amiket egy nagy változás vagy életünk addig megszokott rendjének felborulása okoz. (John W. James, Russel Friedman)
Ezek az ellentétes érzelmek sokszor ijesztőek, akár bűntudatkeltőek is lehetnek. Például ha valaki hosszú szenvedés után távozik az élők soraiból, a szomorúság mellett megjelenhet a megkönnyebbülés érzése is. Sok esetben a babavárás is elindíthat egy gyászfolyamatot. Sok leendő anyuka azt érezheti, hogy valami nincs rendben vele, nem úgy éli meg azt a bizonyos 9 hónapot, ahogyan azt a társadalom elvárná tőle. Ostorozza magát, mivel nem csak a felhőtlen boldogság uralkodik el rajta, hanem megél egyfajta veszteséget is (elveszíti a megszokott szabadságát, a teste feletti kontrollt, az intimitás átalakul stb.)
A köztudatban igen elterjedt elmélet, miszerint a gyász szakaszokra osztható (tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás). Sokszor eszköztelen állapotunkban megpróbáljuk magunkat valamilyen előre meghatározott kategóriába sorolni. Ez nem egy jó irány, hisz a megjelenő érzelmek a gyászoló személyiségétől és az elvesztett kapcsolat milyenségétől függnek. Nem várhatjuk el senkitől, hogy a tagadás fázisából egy éven belül átkerüljön az elfogadás fázisába. Ha ezt mégsem sikerül ,,teljesítenie", akkor szemrehányóan közöljük vele, hogy valami nincs rendben ... ,,látod Jucika már levette a fekete ruhát, jól van... te még mindig ebben a göncben vagy, pedig letelt a gyászév, lépj végre tovább"- Ismerősen hangzik?
A gyásszal kapcsolatban nem beszélhetünk kőbe vésett tényekről, elvárásokról. Egyetlen igazság viszont létezik...
Minden gyász egyedi, mert minden ember egyedi. (John W. James, Russel Friedman)
Hogyan működik a gyászfeldolgozás?
A feldolgozatlan gyász reményekről, álmokról szól, melyek nem valósultak meg egy kapcsolat során. Ki nem mondott, beteljesületlen érzelmekről van szó ,,bárcsak elmondtam volna, hogy mennyire hálás vagyok mindazért amit értem tett" ,, bárcsak ki mondtam volna, hogy mennyire szerettem".
Gyászfeldolgozás során átvesszük az uralmat a történtek felett ahelyett, hogy engednénk a negatív hatásokat felülkerekedni, melyek kedvezőtlenül hathatnak életünk különböző területeire és életminőségünkre. A feldolgozás azt jelenti, hogy ,,limonádét csinálunk a citromból", vagyis újra megtaláljuk az életünk értelmét. Szabadabban beszélünk veszteségeinkről, az átélt élményeinkről, anélkül, hogy bűntudat gyötörne. A feldolgozás segít kifejezni pozitív/negatív érzéseinket egyaránt. Megtörténik a visszaemlékezés, akár kellemes vagy fájdalmas emlékről legyen is szó. Sokszor azonosulunk az elhunyt bizonyos személyiségvonásaival, beépítünk egy darabkát belőle ,,ugyanolyan erős nő vagyok, mint a nagymamám".
A gyászfeldolgozás eszközével a kezünkben nyitottabbak leszünk a világra, nem fogunk annyira félni a jövőbeli veszteségektől, hisz tudni fogjuk, hogyan gyógyítsuk meg önmagunkat.
A feldolgozatlan gyászból eredő óvatosság behatárolja a nyitottságra, szeretetteljességre való képességünket. (John W. James, Russel Friedman)
Semmi nem változik míg felelősséget nem vállalunk saját gyógyulásunkért. Habár lehetséges, hogy 99%-ban maga a veszteség a felelős azért ahogyan érzünk, de még mindig ott van az a bizonyos 1% felelősség a kezünkben, ami elindíthat a gyógyulás útján.
Amit rosszul tudtunk a gyászról
A gyász még napjainkban is tabunak számít, inkább az elhallgatást, az izoláltságot és a tagadást választjuk, annak ellenére, hogy a félelmek és a bizonytalanságok felerősödnek általuk. Gyakran vetődik fel a kérdés, hogy vigyük-e a gyereket a nagymama/nagypapa temetésére, mondjuk-e el neki, hogy mi történt?
A nevelésünknek valahogyan nem része, hogy gyermekeinket felkészítsük azoknak a történéseknek a kezelésére, melyek elkerülhetetlenek az életünkbe. Így rengeteget hazudunk, titkolózunk amivel a legsúlyosabb szorongásokat idézhetjük elő. ,,Túl kicsi még, úgy sem érti miről van szó" - dehogy nem érti, hisz a gyerekek nem hülyék!
Továbbá veszteségeink során azt az üzenetet kapjuk ,,jóakaróinktól", hogy ,, az élet megy tovább" ,,ha sírni akarsz ne mások előtt tedd" ,,légy erős, ne mutatkozz gyengének" ,,találj jobbat" ,,foglald el magad, bulizz sokat" ,,örülj, hogy ilyen sokáig része volt az életednek" stb. Ezeket a berögzült és megtanult sémákat alkalmazzuk, amikor szembesülünk a fájdalmas érzésekkel és ezt adjuk tovább utódainknak is. Ez egy végeláthatatlan spirál, amit valakinek meg kell állítania és be kell látnunk, hogy amit a gyászról tanultunk az nem igaz. Téves hiedelmeinkből nagyon sok fellelhető, de csakhogy párat említsünk John és Russel könyvéből:
Ne légy szomorú!
Pótold a hiányt!
Gyászolj egyedül!
Az idő mindent megold!
Légy erős!
Foglald el magad!
Ha szánunk egy kis időt magunkra, végiggondolhatjuk, hogy a mi saját életünkben milyen berögzült mondatokat használtunk veszteségeink során? Milyen megjegyzéseket tettek mások, akár szüleink, ismerőseink, ha tudomást szereztek arról, hogy valakit/valamit gyászolunk?
Fontos megjegyezni, hogy a fent megemlített megjegyzések, semmiképpen sem hatékonyak , akármennyi jó szándék is álljon annak hátterében. Inkább rontják érzelmi állapotunkat, a gyászolónak ehelyett meghallgatásra és nem tanácsokra van szüksége.
A gyászfeldolgozás módszeréről
A gyászfeldolgozás Módszer® egy, az Egyesült Államokban kidolgozott cselekvésprogram, amely John W. Jamesnek és Russell Friedmannak köszönhető (Magyarországon Dr. Sarungi Emőke pszichiáter jóvoltából elérhető.)
Az általuk leírt és megtanított módszerrel a veszteségek hatékony érzelmi feldolgozása történhet meg.
A módszer a ,,Gyógyulás a gyászból" címmel magyar nyelven is megjelent kézikönyvben elolvasható, azonban annak elsajátítása és alkalmazása képzett Specialisták vezetésével, biztonságos és diszkrét környezetben történik. A Gyászfeldolgozás Módszer® egyéni vagy csoportos program során sajátítható el, majd azt követően önsegítő eszközként a gyászoló későbbi veszteségeinek feldolgozása során is használni tudja.
Az egyéni program menete. Mi fog történni találkozásaink során?
Az én alap attitűdöm az, hogy mindenkiben megvan az önmegvalósítás lehetősége, fejlődésre és változásra vagyunk képesek. Mindehhez kell egy biztonságos környezet, ahol feltétel nélküli elfogadásban részesülhetsz. Ez az a légkör amit megteremtek a találkozásaink során.
Az egyéni program általában 7 ülésből áll (veszteségtől függően). Az első találkozáson beszélni fogunk rólad, ejtünk néhány szót arról, hogy mi a gyász és a gyászfeldolgozás.
Az ülések előrehaladtával szép lassan felszámoljuk a téves hiedelmeket (pl. az idő mindent megold), feltérképezzük az átmeneti energiafelszabadítókat (ezek ideiglenesen csökkentik a kellemetlen állapotot, de csak felszínesen pl. alkohol, étel, szex, drog), megírjuk a veszteségdiagramot (a veszteségek közül kiválasztunk egyet, amelyik a leginkább negatívan hat az életedre), készítünk egy kapcsolatdiagramot (a kapcsolatban átélt eseményeket rögzítjük), végül írunk egy beteljesítő levelet, amiben többek között búcsúzkodunk.
A módszer által átélhető a beteljesülés és a megbékélés, továbbá segítségedre lesz a jelentős érzelmi veszteségek által okozott fájdalom, elszigeteltség és magány feloldásában.
Sarungi Emőke a képzés során azt tanította, hogy a gyászoló kezébe adjuk az eszközt, bemegyünk vele a kertjébe és megtanítjuk, hogy hogyan kell gazolni. Aztán nála hagyjuk az eszközöket és kijövünk a kertből, ahol már biztonságban lesz és képessé válik az öngyógyításra.
A Gyászfeldolgozás Módszer® Egyéni Programban személyesen vehetsz részt Budapesten (Jászai Mari tér környékén rendelek), bejelentkezni IDE kattintva lehet.
Olvasnivaló: John W. James, Russel Friedman. Gyógyulás a gyászból
Commentaires