A börtön világa mindenki számára kissé titokzatos, az emberek kíváncsiak arra, hogy mi is történik a rácsok mögött. Éppen ezért sok-sok kérdéssel fordultak felém, érdeklődtek afelől, hogy miért jó az ha bűnözők között töltöm el napjaim nagy részét? Mit csinál egy börtönpszichológus? Mi az, ami vonzó ebben a szakterületben? Ki tudunk-e kapcsolni, miután visszatérünk a civil életbe? Van-e félelem érzetünk, amikor a fogvatartott belép az irodába? A rabok egyáltalán mivel töltik el, idejük nagy részét, a rácsok mögött?
Ebben a cikkben az előzőekben feltett kérdésekre próbálok meg válaszolni, személyes tapasztalataimat megosztva, figyelve a titoktartási kötelezettségre és a cikkben megemlített személyek anonimitására.
A cikk első felében (I. Rész) megnézzük, hogy pszichológusként milyen is jelen lenni a fogvatartottak világában. A cikk második felében (II. Rész) perspektívát váltunk és próbálunk betekintést nyerni a fogvatartottak mindennapjaiba, át tárgyaljuk a börtönszocializációt, a megküzdési stratégiákat és a hierarchikus rendszereket. Tarts velem!
I. Rész
Pszichológusként jelen lenni
,,Legnagyobb cél pedig itt e földi létben, ember lenni mindég, minden körülményben"
- Arany János-
Megtartani emberi méltóságunkat, a börtön falain belül is
Bevezetésként fontos kiemelnem, saját védelmem érdekébe, hogy én a börtönben pszichológusként vagyok jelen. PSZICHOLÓGUSKÉNT. A hangsúlyozás igenis fontos ebben a kontextusban, mivel sok támadás ért azzal kapcsolatban, hogy a bűnözőkhöz humánusan viszonyulok, ,,simogatom a rabokat". A felháborodás valamilyen szinten igenis jogos, hisz emberi életeket tettek tönkre, gyilkoltak, raboltak, szexuálisan bántalmaztak stb. Viszont félreértés ne essék én nem a bűncselekményeket fogadom el! Nem amellett asszisztálok –meg veregetve a vállukat- hogy jogosan követték el, azokat a szörnyűséget embertársaik ellen. Célom nem a fel bátorítás, a negatív viselkedés megerősítése, hogy igenis folytassák csak a bűnözői létüket… A bűncselekményeket nem fogadom el, de az e mögött lévő embert igen.
Amint, a társadalom által elítélt rab, belép az irodámba, a bűnözői megbélyegzés és az ember maga, külön válik az én értelmezésemben. Hivatásomat illetően pszichológus vagyok és ahhoz mérten vagyok jelen a bűnözők világában is. Az elveimet és emberi méltóságomat próbálom nem feladni, és a személyközpontú módszert alkalmazva a feltétel nélküli elfogadás, az empátia, a személyes kapcsolat/bizalom kiépítése nélkülözhetetlen, még egy stigmatizált közegben is.
A börtönpszichológus feladatai
A közhiedelemben igen elterjedt az a nézet, hogy ,,pszichológushoz csak az jár, aki bolond", ezt a fogvatartottak sem gondolták másként. Elmondásuk alapján, a civil életben soha nem fordultak volna szakemberhez, de aztán bekerültek a börtönbe és ott már az első két hétben, akarva-akaratlanul is megtörténik a pszichológussal való első nagy találkozás.
A fogvatartottak a bekerülésüket követően, rövid időn belül egy befogadási eljáráson mennek keresztül, melynek során különböző szakterületekkel találkoznak, ezek közé tartozik a pszichológusi befogadás is. Az anamnesztikus adatok, élettörténetük alapján egy átfogó képet alkotunk az újonnan érkezőkről, olyan tényezőket figyelembe véve, mint a szerhasználat, pszichiátriai előzmények, öngyilkossági kísérletek, jövőkép, protektív tényezők. Célunk, hogy viktimizáció szempontjából kiszűrjük a veszélyeztetett fogvatartottakat és indokolt esetben speciális csoportba helyezzük el Őket. Mivel a speciális fogvatartotti csoportok az előírásoknak megfelelően, nagyobb figyelemben részesülnek. A drogprevenciós részlegen elhelyezett fogvatartottakat, meg támogatjuk a drogfogyasztásról való leszokásban. A pszichoszociális körleten lévő fogvatartottak nagyobb védelemre, odafigyelésre szorulnak, elhelyezésük indokolt, mivel veszélyeztetettek az áldozattá válás szempontjából pl. vékony testalkat, feminin megjelenés, testi sérülések, fogyatékosságok, alacsony értelmi képesség, alkalmazkodási nehézségek. A gyógyító terápiás csoportban olyan egyéneket helyezünk el, akik komoly pszichiátriai zavarral rendelkeznek pl. szkizofrénia, disszociatív zavarok, impulzuskontroll zavarai, paranoiditás, kényszeresség, infantilizmus, mentális retardáció, öngyilkosság stb.
A munkánk másik nagy részét a pszichológusi meghallgatások teszik ki. Ahhoz, hogy fogadni tudjuk az elítélteket ,,pszichológusi kérelmet" kell írniuk. Kivételes eset, ha valaki krízis állapotba kerül vagy öngyilkossági szándékot hangoztat, az azonnali meghallgatásban részesülhet. Leginkább akkor fordulnak hozzánk, ha a közeli hozzátartozóktól rossz híreket kapnak, kifejezetten érzékenyek és sérülékennyé teszi Őket a kintről érkező információ. Sokan vállalják a sérülékenység kockázatát, mert arra esküsznek, hogy a család tartja bennük a lelket és folyamatosan igénylik a velük való kapcsolattartást pl. leveleket írnak, telefonálnak, skypeolnak (a korona vírusra való tekintettel nincs személyes beszélő). Ebben az esetben minden kisebb jelzés, gyanakvásra ad okot pl. ,,másképp ír, biztosan megcsal" ,,nem úgy beszél a telefonban, ahogyan eddig, más a hanglejtése" ,,láttam a skypeon, hogy valami baj van ,,titkolóznak”, mert félnek, hogy megölöm magam".
Vannak olyan fogvatartottak is, akik bevonulás után, megszakítanak mindenféle kapcsolatot a ,,kintiekkel". Azt vallják, hogy így sokkal könnyebb elviselni a bent töltött éveket, nem ,,reccsenek be" annyira gyakran és amiről ,,nem tudok nem fáj" elve alapján élik mindennapjaikat.
A leggyakrabban felmerülő témák, amivel felkeresnek: hűtlenség, családi gondok, rossz hírekről értesülnek, haláleset történik, öngyilkossági gondolatok gyötrik, beilleszkedési nehézségekkel küzdenek, párkapcsolati gondokba ütköznek, tehetetlenségről számolnak be, félnek az áldozattá válástól, szorongásos panaszok jelentkeznek, tartanak a szabadulás utáni időszaktól, álmatlanság vagy paranoid gondolatok gyötrik. Tehát a legtöbb esetben krízisintervenciót alkalmazunk, célunk a beszűkült tudatállapotból való kizökkentés. Feltérképezni a meglévő erőforrásokat és a szociális háló megtartó erejét. Továbbá időnként pszichoedukációt is alkalmazunkk, célunkm olyan megküzdési stratégiák, pszichológiai elméletek megismertetése és megvitatása, amelyekkel akár a poszttraumás növekedés is létrejöhet.
Többször kerestek fel olyan fogvatartottak is, akiket komolyabban foglalkoztatott a belső munka, önmaguk/problémáik megértése, fel szerették volna tárni a múltjukat és megérteni, hogy mit miért tettek. Ilyen esetekben nem csak ,,tűzoltás" történt, vagyis az aktuális probléma megbeszélése, hanem önismereti munka, traumatikus élethelyzetek feldolgozása, önbizalom építés stb. Fontos figyelembe venni, hogy a legtöbb elítélt élettörténete tele van brutalitással, szexuális/érzelmi/verbális bántalmazással. Ha nem csak a felszínen mozgunk, hanem mélyebbre is megyünk, akkor láthatjuk, hogy ezek az emberek nagyon sérültek, megaláztatások sorozatát élték át életük nagy részében és mindez, hozzá segít ahhoz, hogy könnyebben megértsük és elfogadjuk, azt hogy hogyan is jutottak el a bűnözői léthez.
Gyakoriak az olyasfajta megkeresések is, amelyek mögött inkább manipulációs szándék húzódik meg, mintsem valós segítségkérés. Erre valahogy az idő előrehaladtával rá érez az ember, pedig mondhatom, hogy a legtöbb fogvatartott kiváló színészi adottságokkal van megáldva. Sokan közülük betegséget/pszichés labilitást szimulálnak vagy halálesetről számolnak be csak azért, hogy felmentsük Őket a munkából. Olyasmivel is próbálkoznak, hogy befalcolnak (öngyilkossági kísérletet hajtanak végre, felvágják az alkarjukat), pl. ha nagyon gyorsan nem intézem el nekik, hogy nyugtató hatású gyógyszerhez jussanak. Ezekben az esetekben próbálok higgadt maradni és határozottan elmondom, hogy mi tartozik a pszichológusi kompetenciához és mi az ami, nem. Továbbá kikérem a tiszteletet és komoly határokat szabva ki oktatásban részesítem Őket, hogy következőleg ne forduljon elő hasonló eset.
Összességében elmondható, hogy legfőbb feladataink közé tartozik a szuicid prevenció (öngyilkosság megelőzés), krízisintervenció (beavatkozás súlyos problémák esetén), klasszifikáció (a fogvatartottak bizonyos csoportokba való besorolása pl.: drogprevenciós részlegre, gyógyító terápiás csoportba vagy pszichoszociális körletre való behelyezés). Nagy hangsúlyt kap a rehabilitáció (mentális állapot szinten tartása vagy javítása), a reintegráció (a társadalomba való visszailleszkedés elősegítése), az agresszív magatartásformák visszaszorítása.
Tehát nem valamiféle ,,varázslóként" vagyunk jelen, akik megjavítják az elromlott bűnözőket, és mindenkit egytől egyig leszoktatunk a bűnelkövetésről, inkább a humanitást képviseljük és segítünk abban, hogy kevesebb legyen a konfliktus, az öngyilkosság, az agresszió és a visszaesések száma is csökkenést mutasson.
Mi az ami vonzó ebben a szakterületben?
Ez a szakterület tele van nem mindennapi izgalmakkal, nagyon sokféle élettörténettel megismerkedhetünk, sok kegyetlenséget átélhetünk a fogvatartottak történetein keresztül. Ez sok esetben nehezen elviselhető, ezért időnként a pszichológusoknak is el kell menniük pszichológushoz, ezt nevezik szupervíziónak. A felgyülemlő aggályokat, elakadásokat, nehézségeket, amiket nap mint nap átélünk, időnként ki kell ventillálni magunkból, hogy képesek legyünk újra a befogadásra.
Vannak igazán nehéz napok is, amikor már a beléptetéskor jelzik, hogy XY-nak szuicid szándékai vannak, és amint beérek az irodámba azonnali meghallgatásban részesítsem. Ebben az esetben komoly erőfeszítést igényel, hogy a beszűkült tudatállapotából ki tudjam zökkenteni, és meggyőzzem arról, hogy élni mégiscsak érdemes.
Aztán van olyan eset, amikor valaki éppen egy közeli hozzátartozója elvesztéséről értesül, ilyenkor mint támasz ott vagyok neki, megtartom, időnként gyertyát is gyújtok, de ahogy ott zokog, sokszor átveszem azt a tehetetlenség érzést, amit éppen megél és együtt vagyunk benne, ebben a nehéz élethelyzetben.
Van olyan fogvatartott is, aki pszichotikus állapotba kerül és az az élménye, hogy a teste elkezd mutálódni, pl. csontkinövések keletkeztek a fejében, ami az egész testében deformálódást szül. Aztán gyakoriak a paranoid gondolatok, hallucinációk, érzéki csalódások pl. az illető azt képzeli, hogy a testében ott él egy nő, aki tönkreteszi, kitépi a szívét, miközben hallja a hangját és látja is megjelenni őt beszélgetés közben.
Végső soron sok az extrém eset, sokan kérdezik, hogy nem félek-e? Egy alkalommal éreztem félelmet, amióta börtönben dolgozom. Egy szexuális bűnelkövetőt hallgattam meg, akinek a megnyilvánulásai egyre inkább zavaró lett számomra. Gyorsan reagáltam a helyzetre és jeleztem a vezetőség felé, onnantól kezdve kizárólag felügyelet jelenlétében hallgathattam meg az illetőt. Ezen kívül nem volt olyan eset, amiben veszélyt éreztem volna, a fogvatartottak nagyon tisztelettudóan viselkednek, sok esetben inkább hálásak, mintsem haragot vagy negatív érzést táplálnának irányunkba.
Végső soron sok az extrém eset, sokan kérdezik, hogy nem félek-e? Egy alkalommal éreztem félelmet, amióta börtönben dolgozom. Egy szexuális bűnelkövetőt hallgattam meg, akinek a megnyilvánulásai egyre zavaróbbak lettek számomra. Gyorsan reagáltam a helyzetre és jeleztem a vezetőség felé, onnantól kezdve kizárólag felügyelet jelenlétében hallgathattam meg az illetőt. Ezen kívül nem volt olyan eset amiben veszélyt éreztem volna, a fogvatartottak nagyon tisztelettudóan viselkednek, sok esetben inkább hálásak, mintsem haragot vagy negatív érzést táplálnának irányunkba.
Mielőtt egy ilyen munkát elváll az ember komolyan végig gondolja, hogy mi az amit adni tud, mi miatt fog mindennap felkelni és bemenni a munkahelyére. Ez az én esetemben sem történt másképp. Tudni kell, hogy a börtönben végzett munka nem a pszichológusok álom munkája, még a fogvatartottak is értetlenkednek, hogy miért dolgozom én ott.
Hisz nehezen lehet sikerélményhez jutni, a magánpraxissal ellentétben, ahol olyan emberek keresnek fel, akik motiváltak a változásra, és azért kérnek segítséget, mert azt szeretnék, hogy valami másképp működjön az életükben. Tehát máris jó kártyákkal indítjuk a közös munkát. Megegyezünk az ülések gyakoriságában, a célban és neki kezdünk egy hosszabb terápiás folyamatnak, aminek van egy vége és egy kezdete. A befejezés általában úgy zárul, hogy a kitűzött célt elértük, de ha nem is tankönyvszerűen ment a terápiás munka, a fejlődés érzékelhető és a páciens részéről is pozitív a visszajelzés.
Na hát ez a börtönben nem így megy, sok fogvatartottal csak egyszer találkozunk és elég nehéz egy meghallgatás alatt ,,nagyot alakítani". Nekem még is van egy jó módszerem, elképzelésem arról, hogy mi is jelenti számomra a sikert, a börtönben végzett pszichológusi munkámban.
A célom, hogy minden ülésen adjak valami pluszt, ez legyen akár: dicséret, egy szép szó, biztatás, támogatás, feltétel nélküli elfogadás, empátia, megértés, vagy csak sima emberség.
Nagyon sok fogvatartott sírta el magát a meghallgatás közben azért, mert megdicsértem, az erősségeire összpontosítottam és elmondtam neki, hogy igenis Ő egy értékes ember. A fogvatartottak legnagyobb része, soha életében nem volt megdicsérve, ehelyett csak a bántalmazást élték át. Sokszor kapom azt a visszajelzést, hogy azért jönnek el a pszichológusi meghallgatásra, mert végre nem a bűncselekményük alapján ítélkezem, hanem azt az embert is látom, aki e mögött van. Ezek mind-mind sikerélmények számomra, mivel adok nekik valami értéket, csupán a bennük rejlő értéket, amit az idő elteltével, senki nem tárt fel előttük, így tudomásuk sem volt arról, hogy az egyáltalán bennük létezik. Úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van a jobb élethez, még a társadalom által kirekesztett börtönviseltnek is!
II. Rész.
Rácsok mögött élni
„Valamilyen módon a szenvedés megszűnik szenvedésnek lenni abban a pillanatban, amint értelmét látjuk…" Viktor E. Frankl
A fogvatartottak mindennapjai pszichológus szemmel
Börtönszocializáció, alkalmazkodás
A börtönbe kerülés, krízisként van jelen a fogvatartottak életében. Ez egy olyan élethelyzet, amire nem lehet igazán felkészülni. Sokan megkapják a bevonuló levelüket és a sokk hatására inkább az alkoholba, drogokba való menekvést választják. Racionálisan tudják, hogy akár éveket is nyerhetnek azzal, ha önként jelentkeznek, de egyszerűen nem képesek rá, félnek az ismeretlen közegtől, a szabadságuk elvesztésétől.
Hisz maga a bebörtönzés deprivációt (megfosztottságot), negatív önértékelést, depresszív/szorongó állapotokat von maga után. Megfosztja Őket a megszokott szociális közegüktől, családtagjaiktól, szabadságuktól, a kényelemtől, a heteroszexualitástól, az autonómiától, biztonság érzetüktől, anyagi javaiktól, identitásuktól.
Az első bűntényes fogvatartottak nagyobb fokú figyelmet igényelnek, Ők vannak leginkább kitéve a bántalmazás veszélyének, esetükben gyakrabban jelentkezik szorongás, depresszió. Találkoztam már olyan első bűntényessel is, aki sírva ült az irodámban, teljesen összetörve és arra kért, hogy igazítsam el a börtön világában, hisz fogalma sincs arról, hogy mi hogyan működik itt bent.
Ahhoz, hogy ez a megfosztottság érzése enyhülni tudjon, adaptálódniuk kell a börtönkörülményekhez, az ott kialakult csoportokhoz és a szabályokhoz. Az új tagoknak igazodniuk kell a bent levő normákhoz és értékekhez, meg kell tanulniuk a formális (írott) és az informális (íratlan) szabályokat. A formális szabályok elsajátítása viszonylag gyorsan megy pl. tisztelettudó magatartás, fegyelmi vétségek következményei, érdekérvényesítés határai, kötött időpontok (szabad levegő, munka, fürdés, levélosztás, tisztasági szemle, étkezés). Az informális normatanulás hosszabb időt vesz igénybe, túlnyomórészt a csoportban történik a fogvatartott társak között pl. fektetési szabályok, státuszok, pozíciók, áru megosztás, üzletelés. Viszont ha a beintegrálódás sikeresen megtörténik, az pozitív hatással van az énképre és csökkenti a dissztressz kialakulását is.
Börtönhierarchia. Menő, csicska, vamzer?
A börtönön belül egy hierarchikus rendszer működik, mindenkinek megvan a ,,maga helye". Két véglet uralkodik, a rangsor legalján helyezkednek el a ,,csicskák", a csúcson pedig a ,,menők" állnak. Ezek a szerepek válthatják is egymást, attól függően, hogy éppen ki milyen fizikai adottsággal rendelkezik, milyen a kapcsolati tőkéje, otthonról mennyi anyagi bevételhez jut, mennyire elvetemült és bármikor képes-e ,,szétszurkálni" a zárkát (pszichopátiás jegyek).
A ,,menők", akik mindenkitől engedelmességet követelnének, jó ütőképességükkel megáldva viszik az egész szintet, uralkodó magatartás jellemző viselkedésükre. Bizonyos előjogokkal rendelkezve, alsó ágyat követelnek, asztalnál esznek, kiosztják a feladatokat a zárkán, birtokolják a távirányítót, Ők kapnak először a friss áruból (pornóújság, otthonról beküldött csomag), sok esetben masszíroztatják is magukat.
A ,,csicska", ami már az illető börtönbekerülésének első napjaiban kiderül, hisz az új tagot ,,bekostólják" megvizsgálják a tűrőképességét, mennyit és mit bír elviselni, mennyire megalázkodó típus. Fő feladatuk mások kiszolgálása, így az anyagi javakhoz való hozzáférés is könnyebben megy. Ezek a fogvatartottak általában nem kapnak otthonról pénzbeli támogatást, szegény családból származnak, így a zárkán való feladatok elvégzése bizonyos előnyökkel is járhat pl. megkapja a maradék kaját, a csikkeket, ha mások megtámadják a menő sok esetben védelmezi Őket.
A ,,vamzerek" akik informátorok, besúgók lesznek, ez az a pozíció ami a legnagyobb ellenszenvet váltja ki a fogvatartottak körében és kitaszítással jár együtt. Hisz ezzel a magatartásformával megkérdőjeleződnek az informális szabályok, megsértve a normákat, a szolidaritást, a csoport összetartozást.
Az előzőekben csak a legfontosabb szerepek kerültek felsorolásra, ezeken kívül sok másfajta is létezik, számtalan elnevezéssel pl. köcsögök (homoszexuális férfiak), jó gyerekek, kannibálok (agresszorok), állmenők, maffiakomplexussal rendelkezők (elhiteti, hogy az alvilági körökben jól mozog). Összességében elmondható, hogy a börtönhierarchia, segít felülírni azt a szabályt, hogy ,,minden rab egyforma". A formális szabályokkal szembe menve, autonómiát harcolnak ki saját maguk részére, hisz nem akarnak beállni a sorba.
Nap telik, nap után
A fogvatartottak beszámolói alapján vannak napok, melyek gyorsan telnek, de néha olyan érzésük is támad, hogy szinte megállt az idő. Sokszor keresnek fel, azért mert nem bírnak megbirkózni az idő élményével, segítséget kérnek abban, hogy mit tanácsolok unalom ellen. Ilyenkor az idő strukturálását ajánlom figyelmükbe, vagy ellátom Őket olvasnivalóval, amit időnként át is beszélünk. Továbbá nagyon sok tehetséges fogvatartott van, akik jó rajzkészséggel rendelkeznek. Kérésükre/érdeklődési körüknek megfelelően nyomtatok nekik rajzokat, kifestőket, amit később levélben ki küldenek a gyerekeiknek, családtagjaiknak, de olykor nekem vagy a nevelőnek is ajándékoznak alkotásaikból, megköszönve a figyelmességünket. Akad olyan fogvatartott is, aki kézügyességének, kreativitásának köszönhetően a konzervdoboz aljából érméket készít, virágokkal díszítve. Nyilván sokan ebből is üzletet csinálnak, hisz egy jól megkreált rajz vagy ajándéktárgy, amit ki lehet küldeni a hozzátartozóknak, egy szál cigit vagy kávét jelent annak, aki megalkotta.
Az idő egységekre bontása, strukturálása segít az idő felgyorsításában. Egyik fogvatartott a következőképpen mesélt arról, hogy hogyan tölti azokat a napokat, amikor nem viszik ki dolgozni: ,,Nagyon nehezen tűröm, ha nem visznek ki dolgozni. A munka elviselhetőbbé teszi számomra a börtön létet, így kicsit olyan érzésem van, mintha egy munkásszállón lennék. Igaz egész nap a tehenek szarát túrom, de legalább nem reccsenek meg (érzelmi labilitás), nem jár az agyam kint. Ha fent maradok zárkán, akkor arra törekszem, hogy blokkokra osszam a napomat. Három szál cigit szívok el és három kávét iszok meg egy nap, mindezt reggeli, ebéd és vacsora után. Reggeli után szépen eldumálgatunk kávé, cigi mellett, aztán ha úgy adódik lemegyek egyet sétára, hallgatok egy kis rádiót. Ebéd után olvasgatok, aztán megnézzük a Remények földje sorozatot. Vacsora osztás után, gyúrok kicsit, rajzolgatok és ha úgy adódik ki küldöm a családomnak a rajzokat. Elalvás előtt megint rádiózok és írogatok magamnak, van egy füzetem, ahova leírom, hogy mit hogyan csinálok majd ha szabadulok. Elmennek a szabadnapok is valahogy, sokszor ki írok magának is, jó néha kibeszélni, hogy mi van bennem, meg az is megtöri a napi monotonitást."
Más kedvelt elfoglaltságok közé tartozik: a szomszédolás, tv-nézés, főzés, edzés, ruhák átalakítása.
A ,,szomszédolás": nyitáskor egyik zárkából mennek a másikba, sokszor csak kéregetés végett, meg üzletelni. Nagyon szeretnek kártyázni, sok esetben kávé, cigi a tét. Továbbá a storyzgatások, pletykálkodások is elősegítik az idő múlását kapcsolatokat építenek, nyugtatják önmagukat. ,,Volt egy időszak amikor valaki kitalálta, hogy szeptemberben érkezni fog a pápa és mindenki amnesztiát kap. Folyamatosan engem kérdezgettek, hogy igaz-e a hír? Akármennyire is mondogattam, hogy nem hallottam ezzel kapcsolatban semmi információt, Ők továbbra is bizonygatták, hogy akkor az Én hírszerzésemmel valami gondok vannak, mert ez a hír igaz! Aztán eljött a szeptember és a pápa nyilván sehol sem volt. A fogvatartottakat nem érintette meg különösebben a dolog, hisz arra hivatkoztak, hogy a korona vírus miatt a pápa lemondta az utat, de majd jövőre biztosan eljön!"
Tv nézés: esténként megnézik a ,,Remények földje" című sorozatot, általában ez egy fix program, amit nap mint nap várnak. Egy személyes élményem, hogy hogyan is jutott tudtomra a sorozat létezése: ,,Minden héten egy napon délutánra megyek dolgozni, és arra lettem figyelmes több alkalommal is, hogy du. 5 körül az a fogvatartott, akit éppen meghallgatok, elkezdi nézegetni a fali órámat. Egyszer egyiket megkérdeztem, hogy siet-e valahova? Aztán elcsodálkozva kérdezte tőlem, hogy nem tudom-e hogy fél 6 órakor kezdődik a sorozat és nem akar tiszteletlen lenni, de szeretne időbe vissza érni a zárkába. Úgy, hogy én tiszteletben tartottam ezt a közösséget építő tevékenységet és még időben lezártuk a meghallgatást."
Főzés: a börtönben kapott kaja eléggé szegényes, ezt pótolva időnként főzéseket rendeznek zárkán belül. Ez úgy néz ki, hogy a spejzolás (börtönben levő boltban való bevásárlás) során, mindenki vesz egy-két hozzávalót, mondjuk a lecsó vagy sütemény elkészítéséhez, összedobják azt amijük van. A főzést keráló (vízforraló, ami illegálisnak számít, a fogvatartottak kreativitásukra hagyatkozva a zárkán levő kellékekből gyártanak egyet maguknak) segítségével oldják meg.
Önkifejezés: saját testük, kinézetük, ruhaviseletük az ami elősegíti önkifejezésüket, hangsúlyozza egyéniségüket. A zárkán való gyúrás eléggé elterjedt jelenség, leginkább saját testsúlyukkal, vizes flakonokkal vagy a saját zárkatársukkal edzenek. Ugyanakkor ott rejtőzik bennük a ,,designer" is, így tetszésük szerint alakítgatják mákos ruháikat (ing nyak átalakítás, nadrágszár szűkítés, maszkon levő márka jelek: bulgari, nike, gucci), amivel azt üzenik a külvilág felé, hogy ,,más vagyok mint te", az egy másik dolog, hogy ezért bizonyos esetekben fegyelmi vétség is jár (állami tulajdon rongálása címmel).
Amint látjuk a fogvatartottak úgy is élhetik mindennapjaikat, hogy keretet adnak neki, dolgoznak önmagukon, átértékelik eddigi életüket/bűncselekményüket, felveszik a munkát, iskolába járnak, összességében önmaguk fejlesztésére törekednek. A másik véglethez, azok a fogvatartottak tartoznak, akiknek az a céljuk, hogy minél nagyon börtönkarriert fussanak be. Minél több embert alázzanak meg, használjanak ki, bántalmazzanak. Ők azok akik, csontra leülik az ítéletüket, tehát nincs kedvezményük és nem félnek a fegyelmi vétségektől. Ezzel ellentétben, akiknek több hónap kedvezmény jár, jó magatartás következtében, kétszer is meggondolják, hogy részt vesznek-e a verekedésben, vagy az illegális üzletelésekben.
Börtönszleng, avagy a groteszk humor
A börtönszlengben megmutatkozik a fogvatartottak azon törekvése, amellyel elviselhetőbbé teszik a börtönélet megpróbáltatásait. Beszédmódjukra az élénk stílus jellemző, amiben benne rejlik a beszélő személyisége, illetve a háttérkörnyezet feszültsége is. A börtönszlenget a kisemmizettek nyelvének is nevezik, ami tele van önkínzó humorral, és a mindennapi életük keserűsége is felszínre jut.
⦁ megereccsen- érzelmileg instabillá válik
⦁ be van rivózva- egy nagyobb adag nyugtató hatású gyógyszert vesz be (Rivotrilt)
⦁ álmenő- nem tudja elfogadtatni magát vezető szerepben, inkább csak dumál, hazudgál
⦁ csontos- nem jogosult a kedvezményre
⦁ cinkes zárka/ember- rossz hír terjed az adott fogvatartottról vagy az egész zárkáról, problémás a viselkedésül, át hágják a szabályokat
⦁ fullos zárka- sok az árú, gazdagságot jelent
⦁ befalcol- megvágja az alkarját, nyakát, meghalási szándék nem mindig áll a háttérben, legfőképp manipulációs célzattal hajtják végre
⦁ lehúz, sanyargat- legfőképp erőszakkal másokat megfenyeget, kizsákmányolás céljával
⦁ meg fognak csinálni- paranoiditásra utal, attól fél, hogy ellenhangolódnak a fogvatartott társai és el kell vinnie olyan balhét, amiért nem Ő a felelős
⦁ kapom az ívet- folyamatosan szivatják mások
⦁ stabil- a megbízható emberekre mondják, aki tud titkot tartani
⦁ bisznisz- üzletet kötnek egymással, egyet ad, kettőt kap vissza (egy a kettőzik)
⦁ ki vagyok idegileg- ez az egyik leggyakrabban használt kifejezés
⦁ bekóstól- felmérik az erőviszonyokat, legfőképp újoncoknál
A börtönkörülményekkel való megküzdési módok
A börtönkörülmények elviselhetőbbé tétele viszonyulástól, választástól, hozzáállástól, a belső szabadságtól is függ. A kérdés az, hogy a fogvatartottak hogyan élik meg az ott töltött éveket? Milyen megküzdési módokat alkalmaznak? Az Őket körülvevő, egyértelműen meghatározott szabályokra, kényszerítő hatásokra hogyan reagálnak? A hatalom áldozatává válnak vagy teret adnak belső szabadságuknak is?
A fogvatartottak két legfontosabb feladata a megküzdés és az alkalmazkodás. Meg kell tudniuk küzdeni a stresszes élethelyzetekkel, krízisekkel és alkalmazkodniuk kell a börtönkörülményekhez.
Két főbb megküzdési stratégiát különböztetünk meg, az egyik az érzelemközpontú, a másik pedig a problémaközpontú megküzdési stratégia. Az érzelemközpontú megküzdés során, a negatív érzelmeket próbálják meg lecsökkenteni, miközben arra törekszenek, hogy azok ne hatalmasodjanak el felettünk. Ezen belül megkülönböztethetünk pozitívabb és negatívabb érzelmi megküzdéseket. Ha negatívabb viselkedésformákat alkalmaznak, mint például bereccsenés, panaszkodás, mértéktelen evés, cigaretta/drog/gyógyszer/kávé fogyasztás rövid időre ugyan el tudnak távolodni a nyomasztó érzésektől, de hosszú távon nem eredményeznek feltöltődést. Ezzel ellentétben a pozitívabb viselkedésformák, mint például a ventilálás, a támaszkeresés, a relaxáció, a szórakozás vagy egy jó könyv elolvasása energiával töltheti fel Őket, viszont hosszútávon ez sem eléggé hatékony, mivel inkább a figyelemelterelés a cél, mintsem a probléma gyökerének megtalálása. Tehát nem feltétlenül rossz ez a fajta megküzdési mód, főleg ha csak átmeneti, és az aggodalmak csökkentése által, át tudnak térni a problémaközpontú megküzdésre. A problémaközpontú megküzdés során egy konkrét akciótervet hoznak létre, strukturálják mindennapjaikat, magára a cselekvésre összpontosítanak, nem hatalmasodik el rajtuk a tehetetlenség érzése. Céljuk megoldani a problémát, alternatívák után nézni, információkat gyűjteni, döntéseket hozni és végül végrehajtani a konkrét cselekvési tervet.
Tehát a jó megküzdők a szenvedésben is értelmet látnak, képesek lesznek beépíteni élettörténetükbe, ahelyett hogy semmisé nyilvánítanák az ott megélt nehézségeket. Kihozhatják a krízishelyzetekből a legjobbakat a posztraumás növekedés által. ,,Ami nem öl meg, az megerősít, vagy jobb emberré váltam szabadulásom után"- ha a kihívásokkal teli élethelyzetekkel szembe is néznek, menekülés helyett és hajlandóak megküzdeni velük, akkor ennek eredményeként pozitív változást, fejlődést élhetnek át. Tehát a krízis előtti állapothoz képest a világképük megváltozik pozitív irányban.
A rossz megküzdőket elvakítják negatív érzelmeik, legfőképp az agressziót alkalmazzák, nyugtató hatású gyógyszerekhez nyúlnak, és időnként önkárosító magatartást hajtanak végre, menekülve a börtönkörülmények elől. Sokszor keresnek fel azzal a fogvatartottak, hogy utaltassam be az elmegyógyintézetbe Őket, mert egy kis depóinjekciót szeretnének, melynek következtében kivonhatják magukat a ,,forgalomból" egy időre.
A legtöbb embernek az a célja, hogy átaludja a börtönéveket, nyugtatók hatása alatt vegetáljon és semmiről se szerezzen tudomást, ami körülötte zajlik, sokak számára ez jelenti a legegyszerűbb megoldást, túlélés szempontjából. Hisz sokan mondják, hogy a börtönben egy napot is nehéz kibírni, nemhogy éveken át megfosztva élni a szabadságtól.
Zárásként Viktor Frankl szavait idézem, aki nagy hatással volt a fogvatartottakhoz és saját magamhoz való viszonyulásomban...
,,Alapvetően tehát minden ember még ilyen körülmények között is, valamilyen módon eldöntheti, hogy mivé formálja Őt a börtön, tipikus börtönkarriert fut be vagy olyan ember lesz, aki méltóságát megőrizve itt is ember marad. A börtönben és akármilyen más nehéz élethelyzetben, az embertől mindent el lehet venni, csak egyet nem: az emberi szabadságnak azt az utolsó maradékát, hogy az adott körülményekhez így vagy úgy viszonyuljon. Igenis van választási lehetőség, a kérdés az hogy melyik oldalon álok én, mint pszichológus és ő, mint fogvatartott? Az agressziót vagy az emberséget válasszuk?
Hivatkozások:
Boros János-Csetneky László: Börtönpszichológia
Fiáth Titanilla- Börtönkönyv
Comments